Addig nem értettem, a barátom miért beszélt mindig gyűlölettel az anyjáról, de anyuka „bájos” természetével megismerkedve már nem igazán tudtam hibáztatni.
Fél év múlva eljött a karácsony és tisztelettudó kislányként vettem anyósnak egy nagy doboz minőségi csokoládét, gondoltam, mégiscsak a szerelmem édesanyja… Feszengve-remegve átadtam neki az ajándékom és már menekültem is volna, de megállított és a kezembe nyomott egy ajándéktasakot. Nem akartam hinni a szememnek, annyira meghatódtam, hiszen nem is álmodtam róla, hogy kapok tőle bármit is karácsonyra.
Amikor belenéztem a tasakba, újfent nem hittem a szememnek. Egy darab ócska, foszló szélű konyharuha volt benne.
Nem viccelek, ez így történt. Meg sem tudtam szólalni, fogalmam sem volt, hogyan reagáljam le ezt az egészet, pörgött az agyam, hogy ez most valami célzás, hogy legyek háziasabb, vagy egy rossz vicc és most magában röhög rajtam? Nem tudtam eldönteni. Olvass még a témában
