Addig nem értettem, a barátom miért beszélt mindig gyűlölettel az anyjáról, de anyuka „bájos” természetével megismerkedve már nem igazán tudtam hibáztatni.
Fél év múlva eljött a karácsony és tisztelettudó kislányként vettem anyósnak egy nagy doboz minőségi csokoládét, gondoltam, mégiscsak a szerelmem édesanyja… Feszengve-remegve átadtam neki az ajándékom és már menekültem is volna, de megállított és a kezembe nyomott egy ajándéktasakot. Nem akartam hinni a szememnek, annyira meghatódtam, hiszen nem is álmodtam róla, hogy kapok tőle bármit is karácsonyra.
Amikor belenéztem a tasakba, újfent nem hittem a szememnek. Egy darab ócska, foszló szélű konyharuha volt benne.
Nem viccelek, ez így történt. Meg sem tudtam szólalni, fogalmam sem volt, hogyan reagáljam le ezt az egészet, pörgött az agyam, hogy ez most valami célzás, hogy legyek háziasabb, vagy egy rossz vicc és most magában röhög rajtam? Nem tudtam eldönteni. Olvass még a témában
Nullától tízig: ennyire vagy kompatibilis a hónap szülötteivel, az Ikrekkel
„Rajtakapott, hogy megszagolom a kabátját” – Őrült történetek pasiktól, a kapcsolat elejéről
A nagy esküvő-tagadástól az oltárig: Miért lett hirtelen mégis fontos az „igen”?
Mit találsz vonzónak egy pasiban? 5 izgalmas dolgot árul el rólad
