Egy bizonyos érettségi szint után biztosan. A legjobb, ha az „élet iskolája” és a tanulmányok azonos ütemben fejlődhetnek. Ez pedig egy végletekig beszabályozott iskolában lehetetlenség.
Az iskolai közösségi szabályok, követelmények nem lehetnek személyre szabottak, így sokszor nem csupán igazságtalanok, hanem komoly(!) gátat szabnak a gyerek minden irányú fejlődésének.
Az élet iskolája igenis hatékony, ám csak akkor, ha személyre szabottan irányított tanulásra van lehetősége, ha van ideje a gyereknek megfigyelni a világ törvényszerűségeit, az emberi viselkedést, és van arra idő, hogy ezeket „feldolgozza” magában, van kitől kérdezni.
Ennek feltétele, hogy legyen a gyerek mellett egy olyan felnőtt, akinek tekintélye, szeretete, türelme, ideje van. Ez a szülő kellene, hogy legyen – vagy egy igazán jó, egészséges hivatástudattal rendelkező pedagógus.
