Amellett, hogy az iskolában sok-sok jó dolgot tanul a gyerek, tanul rengeteg olyat is, aminek hatására a hatékony gyereknevelés és tanítás mérlegének nyelve inkább a rossz irányba billen.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/6 Kényszerítő tanítási mód
A pontozás és osztályzás kényszerítő tényező, ami egymás és a tanár kijátszására, versengésre és nem az összefogásra, az empátiára tanítja a gyereket.
Az összefogás pedig elengedhetetlen az egyén és a társadalom sikeréhez, ahogy az empátia is alapköve a sikeres társadalomnak. A hiba szégyenként kezelése pedig egyenesen káros, hiszen hibákból tanul az ember, tehát az nem szégyen, hanem szükségszerűen hasznos dolog.
Müller Pétert idézve, a tanítónak a jövőre kell nevelnie a gyereket, amit majd a gyerek fog megalkotni. Abban is maximálisan igaza van, hogy nem csupán oktatni kell, hanem szeretni is, hogy a gyerek is képes legyen szeretetet, hálát adni a tanítónak. Tehát, az igazi „tanítás és tanulás” kétirányú folyamat.
Az otthon biztonságában olyan módszerekkel tanítja a szülő a gyereket, ami a gyereknek a legmegfelelőbb.
Így nincs zavaró tényező, nincs szükség arra, hogy kortársaikra hallgassanak mindenek felett a gyerekek, megbízható információ hiányában. Ez pedig azt jelenti, hogy nem lesznek befolyásolhatók, információik a világ működéséről megbízhatóak lesznek, kevésbé tudnak a rá irányuló figyelem miatt „elkalandozni”.
Sokkal kevesebb a hibalehetőség, a szabályok egyértelműek és állandóak, ahogy az etikai normák is. Így felelősségérzetük is sokkal erősebb lesz, ahogy jellemfejlődésük is meghatározott úton halad. Minden gyereknek más az érdeklődési köre, és saját üteme van.
Az a gyerek, aki otthon tanul, semmivel sem fog kevesebbet tudni, viszont nem tanulhat minden gyerek otthon, hiszen – lássuk be – jelenleg(!) a szülők igen kis százaléka lenne képes gyerekét megfelelően oktatni.
