Nincs épeszű ember, aki kétségbe vonná a túlzott alkoholfogyasztás egészségre gyakorolt káros hatásait. Egy orvosi lapban egyszer azt olvastam, hogy maga Hippokratész, az orvostudomány atyja is azt tartotta, hogy a mértékletes ivás nem káros a szervezetre (mértékletes alatt ő azt értette, hogy a bort vízzel keverjük). Engem leginkább az alkoholfogyasztás spiritualitással való kapcsolódásának témája érdekel; valamint az italfogyasztás ceremoniális, közösségformáló, szertartás-jellegű társas tevékenysége.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Három őszinte dolog van a világon, fiam: a kisgyermek, a részeg ember és a cicanadrág. (Cserna-Szabó András)
Az alkohol szimbolikus aspektusai, a kocsma mint a ropogós pletykák színhelye. Vagy a tunguz, lapp, burját, irtisi, chanti sámánok alkoholfogyasztást követő révülései, kábulásai. Az, amiről Reviczky Gyula ír egy versében, mondván: „El a búval, legyünk vidámak (…) Mert borban elmerül a bánat (…) bölcs az ember részegen!”
Hogy részegen tán elviselhetőbb az elviselhetetlen? Hogy mi jár a fejükben, mi lappang a lelkükben feszegetőn azoknak az alkotóknak, – közöttük oly sok zseni – akik a részegség illuminált várában keresnek maguknak ideiglenes menedéket?
Részegség a „dühös bánat” feloldója?
Olvasom az Egy részeg író című írást, melyben a „dühös bánat”hajszolja a részegségbe a szereplőt. A tehetetlenség triviálisnak tűnő, ám annál húsbamaróbbnak és marcangolóbbnak ható problémája: az anyagi nehézségek, a nincstelenség, a pénztelenség miatt. Az író részegen a Lánchíd irányába veszi útját, ahol úgy gondolja: ez a kiút, beleugrik a Dunába. Aztán megtorpanva elgondolkodik: „Tényleg ugorjon-e? Hiszen számtalan művét be sem fejezte, meg vannak, amikhez hozzá sem kezdett. De nem bírja már megkeresni a kenyerét. És a barátai is elfordultak tőle.” Végül behúz a rendőrnek, aki meg akarja menteni attól, amiben maga sem biztos, hogy megtenné. Hazaér, kegyes-hazudik a feleségének, hogy az éjszakát egy fa alatt töltötte, mert becsiccsent. A lányai pedig hozzák a jó hírt: mégis lesz megjelenés, mégis lesz kenyér, mégis van remény.
Aztán végiggondolok néhány részegséggel szorosan egybefonódó mondást. Rá kell jönnöm: túlnyomó részük elmarasztalóan vélekedik az ittas állapotról. Nem lep meg. Szemembe ütközik a „részeg ember előtt az isten is kitér(t)” szállóige. Nincs remény, csak az elmarasztalás… csak a rosszallás.
A cikk folytatódik, lapozz!
Nem véletlen, hogy másként látod a világot – 5 jel, hogy idős lélek vagy
