Időbe telt megváltoztatni a reggeleimet
Be kell vallanom, az eleje nem volt könnyű. A testem – vagy inkább az elmém – évek óta megszokta a halogatást. Amikor az ébresztő első csörgésére megpróbáltam felkelni, minden porcikám tiltakozott. De mégis megpróbáltam. Nem hirtelen pattantam ki az ágyból, hanem inkább lassan kezdtem felébredni.
Elkezdtem tudatosabban szervezni a reggeleimet. Előző este kikészítettem a ruhámat, megterveztem a másnapi feladatokat. Apróságnak tűnhet, de óriási különbséget jelentett: kevesebb döntést kellett hoznom reggel, és ezáltal könnyebben tudtam fókuszálni magamra.
