Az önfeláldozás egy nagyon nemes gesztus, de többnyire csak a filmekben happy end a vége. A valóságban inkább szenvedés és boldogtalanság. Többnyire azért vállaljuk be, mint életfeladatot, hogy mások kedvére tegyünk, pedig a dolgunk az, hogy minden esetben magunkat válasszuk.
Ha önmagadnak te vagy az első, akkor tudsz igazán szeretni
Lehet, hogy lesznek, akik egyenesen önzőnek gondolnak majd emiatt, de őszintén, mikor vagy igazán boldog? Ha folyamatosan másokat szolgálsz ki magad helyett, vagy amikor megadod saját magadnak a kellő törődést? A kiszolgálás alatt természetesen érzelmi, vagy akár fizikai tevékenységre is gondolhatsz, merthogy mindkettő súlyos energiáidba kerül.
Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnél valakivel gondoskodó, vagy odaadó, csak nem mindegy, hogy ennek mi az ára. Önmagad háttérbe szorítása, vagy egy teljesen win-win szituáció, melyben épphogy csak annyit adsz, amennyi még számodra komfortos. Ellenkező esetben képtelen leszel szeretni a másikat, hiszen folyamatosan azt a személyt látod majd benne, aki miatt le kellett mondanod önmagadról.
Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnél valakivel gondoskodó, vagy odaadó, csak nem mindegy, hogy ennek mi az ára. Önmagad háttérbe szorítása, vagy egy teljesen win-win szituáció, melyben épphogy csak annyit adsz, amennyi még számodra komfortos. Ellenkező esetben képtelen leszel szeretni a másikat, hiszen folyamatosan azt a személyt látod majd benne, aki miatt le kellett mondanod önmagadról.