Pár éve minden álmom egy nagyobb mell, piszébb orr, hosszabb haj és egy tökéletes forma volt. Azt hittem, minden majd akkor fog helyére kerülni az életemben, ha ezeket kipipálhatom. Szerencsémre a sors úgy alakította az életemet, hogy műtétek sora helyett, inkább megtanuljam szeretni azt, amivel már amúgy is rendelkezem.
Plasztika és pszichológia
Hatalmas csodálója vagyok a plasztikai sebészetnek, mert hihetetlen, hogy egy beavatkozás miként képes emberek életét pozitív irányba megváltoztatni. Kezdetben ez is volt ezeknek a műtéteknek a célja. Súlyos égési sérüléseket, megereszkedett bőrt, hegeket tüntettek el és az orvos szerepköre tényleg rendkívül felértékelődött. Manapság sajnos ez változni látszik, hiszen sokan már minden problémára a plasztikában keresik a megoldást.
Jó lenne minden beavatkozást egy alapos beszélgetéssel kezdeni egy pszichológussal, mert hiszem, hogy sok esetben nem is lenne szükség műtétre.
Szerencsére vannak nagyon lelkiismeretes plasztikai sebészek, akik kerek-perec megmondják, ha nem vállalnak egy bizonyos műtétet. Persze az ellenkezője is jelen van, nem hiába ennyire elérhető manapság a rengeteg szépészeti beavatkozás. Mindenekelőtt, viszont azt kellene tisztáznia mindenkinek önmagában, hogy miért akar bármit is megváltoztatni külsején.
Nagy mellek = sikeres kapcsolatok?
Nekünk nőknek él a fejünkben egy kép a tökéletes külsőről, amire mindannyian vágyunk. Legjobb, ha magunkat látjuk a képzeletünkben a legjobb formánkkal és nem valaki mást. Ehhez némileg társul egy szép, formás mell is, hiszen körülöttünk minden azon dolgozik, hogy csak ezáltal érezzük magunkat komfortosan a bőrünkben. Sok ismerősöm azért vágott bele a mellnagyobbító műtétbe, mert ezt gondolta sikere kulcsának a férfiak körében.
A siker valóban bekövetkezett, de akkor vajon ezt tényleg önmagáért csinálta? A válasz sajnos nem, mert legtöbbször mindig másoknak akarunk tetszeni és nem magunknak.
Amikor valaki azt állítja, hogy nagyobb mellekkel jobban érezné magát a bőrében, akkor ez akár valós is lehet, de a motiváció a legtöbb esetben az, hogy mások szemében tetszetős képet mutasson az illető. Ezzel sincs semmi baj, de jó, ha tudod mi a te motivációd egy esetleges műtét előtt.
Elfogadás vs. plasztika
Nem hiszek abban, hogy az önelfogadás a smink, öltözködés, szépészeti beavatkozások megtagadásával lenne egyenlő. Szerintem mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat a bőrünkben és igenis fontos kihozni magunkból a maximumot. Egyrészt csak így fogjuk magunkat igazán jól érezni az életünkben, másrészt a törődést mindenki megérdemli saját magától. Ezért nem értek egyet azzal, amikor egyesek a plasztikát csupa rossz dologgal azonosítják.
Régebben én is azt gondoltam, hogy akkor leszek rendben, ha már nem érdekel túlságosan a divat, a szépségápolás és az, hogy mit látok viszont a tükörben. Aztán egy elhanyagoltabb időszakban rájöttem, hogy egyáltalán nem érzem jól magam abban az állapotban.
A kulcs az, hogy elfogadd magadat a teljes valódban, minden testi adottságoddal együtt, változtass azon, ami zavar, de csakis magad miatt.
Ha már egy kevés kétely is született benned, akkor azzal már valamit nagyon jelezni akar számodra a tudatalattid és érdemes ilyenkor hallgatnod is rá. Ezért ne vágj bele plasztikai műtétekbe meggondolatlanul, hagyj időt magadnak és idővel minden a helyére kerül. Számomra a legnagyobb jel az volt, mikor egy álomból felriadva megfogalmazódott bennem, hogy képtelen lennék elviselni egy idegen anyagot a testemben és ezután már nem is volt kérdés számomra, hogy ez az én üzenetem a testemtől.
