Legtöbbünk számára ismerős, néha még szégyelljük is, hogy a várva-várt szabadságról visszatérve úgy érezzük, fáradtabbak vagyunk, mint amikor elmentünk. Illúzióromboló érzés, hiszen a kemény munka utáni szabadság jól megérdemelt pihenés, jutalom, amitől felfrissülést, feltöltődést várunk. Ez így is van, mégis fizikailag igénybe vesz. Mi az oka és mit tehetünk a hatás semlegesítése érdekében?
– A vakáció általában tervezett időpontban kezdődik, számítunk rá, készülünk rá és energiáinkkal is ehhez mérten gazdálkodunk. Messziről megállapítható a kollégákról, ki készül szabira, főként az utolsó napokban: némelyikük sürög-forog, hogy átadja a teendőket, mások csökkentett sebességgel közlekednek már a folyosón. Azzal, hogy lelkiekben már a szabadságra készülünk, fejben már ott is vagyunk kicsit, de még kétfelé figyelünk: a munkára és az előkészületekre. Ez rendesen igénybe veszi szervezetünket, tehát tényleg fáradtan indulunk.
– Szabadság idejére általában olyan tevékenységeket tervezünk – többnyire utazást is – amelyek eltérnek mindennapi dolgainktól, így másfajta gondolkodást, ritmust kívánnak és más agyi aktivitást igényelnek. Aktív pihenés – így szoktuk nevezni, amikor sporttal vagy kreatív tevékenységekkel, esetleg kertészkedéssel telik az idő. Némelyek számára ez akár extrém sportokat is jelent. Hasznos is, kellemes is ez a fajta aktivitás: kikapcsol és feltölt energiával. Mivel azonban másfajta működést kívánnak, többfelé kell figyelnünk egyszerre, ami fárasztó lehet a rutinszerű hétköznapok után.
– Sokan a szabadság alatt akarnak elmulasztott élményeket bepótolni és igencsak sűrűre zsúfolják a programot, aminek kifáradás lesz a vége. Az is stresszes, ha sokfélét lehet csinálni és mindent akarunk, de nem jut idő mindenre, mert kapkodás a vége és hiányérzetünk marad utána. Nem ritka, hogy az alvásidő is lecsökken, késői bulizásokkal „engedjük ki a gőzt”, amit szervezetünk kimerültséggel hálál meg.
– Nem mellékes, hogy év közbeni diétánkat ritkán tudjuk tartani szabadság ideje alatt is. Jellemzően szabadon étkezünk, élvezzük, hogy megtehetjük. Akár fölszaladhat pár kiló is, a lényeg, hogy szervezetünk mindenképpen megsínyli az átállást.
– Főként családosok ismerik, milyen eszméletlen logisztikával jár gyerekekkel elutazni valahová. A szervezés, a pakolás, az új hely felfedezése, a folyamatos figyelés a kicsikre egyáltalán nem pihentető. Rengeteg élmény és öröm, a végre együtt töltött idő valóságos kincs, de nem pihenés. Általában nem tudunk tovább aludni, mint otthon, mert a kisebbek felköltenek, jobban kell vigyáznunk a cuccainkra, mint otthon, mert drága lenne pótolni, ha elvesztődnek és főként és elsősorban: gyermekeink épségét idegen környezetben fokozottabban óvjuk.
– A kutatások kimutatták, hogy a válások nagy része szabadság után dől el. Az instabil kapcsolatok a hétköznapok elfoglaltsága, rutinja képes fenntartani, de mit kezdjünk egymással, ha semmi sem kötelező és csak ketten vagyunk, szabadságon? Ilyenkor jön a feszengés, a kínos figyelem a másikra és saját mozdulatainkra, a kegyes hazugságok, melyekkel próbáljuk leplezni kihűlt kapcsolatunkat és társunk iránti érdektelenségünket. Ha véget ér a szabadság és visszamenekülhetünk a szokott rendbe, melyben a munka a valódi társunk, felüdülésként éljük meg. Tehát, az intimitástól való félelem kimerítő tud lenni.
Hogyan kéne okosan nyaralni?
– Ne akarjunk mindent, hiszen jövőre is lesz szabink: válasszunk ki egy-két célt, de ennél többet semmiképpen, hogy szervezetünket ne terheljük fölösleges stresszel!
– Némi önismeret birtokában pontosan tudjuk, mi pihentető számunkra leginkább. Olyasmit csináljunk, ami nekünk jó és ne azért menjünk valahová, hogy telelőhessük a facebookot nyaralós fotókkal!
– A szabadság végén minimum egy napot hagyjunk magunknak a megérkezésre és az akklimatizálódásra! Ismerős kép: félig kicsomagolt bőröndök, hátizsákok, halomban a szennyes és a gyerek meleg ételt követel. Senki nem akarja ezt a nyaralás utolsó napjára, amikor másnap már ropogósra vasalt ingben kéne megjelenni a munkában.
– Dolgozzuk fel az élményeket közösen! A nyaralás élményeit szeretjük megosztani másokkal, tehát a végén teremtsünk alkalmat a „levezetésre” is. Ideális lehet egy vacsora-meghívás barátokkal, de egy közös élményfürdőzés az utolsó napon.
– Készüljünk az első munkanapra! Emlékszünk még hogyan terveztük a szabit jóval előtte már? A munkába állást persze nem fogjuk ilyen lelkesen megalapozni, de segít, ha átgondoljuk az első napot aprólékosan: jusson idő az élmények megosztására is, apró ajándékokra és legyen benne olyan munka, aminek az eredményét azonnal élvezhetjük. Ez segít visszarázódni és érezni fogjuk a szabadság alatti feltöltődés hatását is.
Összességében véve a fáradtság oka, hogy a szabadság alatt intenzívebben élünk. Minden élmény sokszorosan számít, hiszen emlékeket gyűjtünk, amelyekről majd sokáig mesélhetünk. Érdemes jól csinálni!
Kép forrása: monkeybusiness/depositphotos.com