Az internetnek sok rossz tulajdonsága, hátulütője van, de az biztos pozitívum, hogy sok igaz barátra tettem szert általa. Az egyik ilyen nagyon kedves barátom Anikó, akivel egy baba-mama csoportban ismerkedtünk meg úgy 14 évvel ezelőtt. Mindig csodáltam őt, ahogy lavírozik négy gyerekkel. Ő az az anya, aki mindent képes megoldani, jöjjön bármi, tegyen a sors akármekkora terhet a vállára. A története megható és felemelő egyben. Olyan életút, ami még nyolcvan év alatt is sok lenne… Anikó azonban még csak 43 éves.
Huszonnégy éves fiatal nőként az élet nem könnyű dolog, hiszen annyi minden áll előttünk, olyan sokfelé mehetünk. Ilyenkor még semmi sem dőlt el az életünkben. Anikónál ez egy kicsit másképp alakult.
„Terhes lettem. A fiúval évfolyamtársak voltunk középiskolában, fél éve jártunk. Nem az a mindent elsöprő szerelem volt, de jó fej volt, visszahúzódó, kedves, aranyos. Olyan, akivel jól esik együtt lenni, érzed, hogy vannak érzései. Szóval terhes lettem. Ő nagyon meglepődött, először megijedt, majd örült, majd újra megijedt, de akkor már annyira, hogy ott is hagyott. Ő nem erre gondolt… Hazaköltöztem a szüleimhez, falura. Eldöntöttem, a baba marad, majd lesz valami. Édesapám, aki egyébként imádott engem, nyolc hónapon keresztül mondogatta, hogy „a tehén borjastul senkinek sem fog már kelleni”.
„Elkeserítő megjegyzés volt, de tudtam, ő magából indult ki, hiszen ő soha nem fogadná el más gyerekét. És ezt jó szándékkal mondta (ahogy tőle telt), csak épp azt nem gondolta át, hogy ez nekem innentől kezdve meghatározza majd az életem, és az önbecsülésem. Megszületett a kislányom. Határtalan volt az örömöm. Egészséges gyönyörű kisbaba volt, a papa szeme fénye lett. Imádták a szüleim, én is, a legcukibb baba volt (most is az).
„Mamáék sokat vigyáztak rá. Szívesen tették, hogy én tanulhassak. Kellett, hogy ne őrüljek meg, és nagyobb esélyem legyen munkába állni, majd gyes után, egyedülálló anyukaként.
Közben folyamatosan jöttek a külső és belső hangok: gyerekkel kinek fogsz majd kelleni?”
Ha csak eddig tartana a történet, akkor is sokan mondhatnánk hálát, hogy a mi életünk sokkal egyszerűbben alakult. Anikónak nem volt könnyű, még akkor sem, ha szerették a szülei, elfogadták a döntését. Mégis, egy nőnek több kell, főleg 24-25 évesen.
Természetes, hogy a gyermek nagy ajándék, ugyanakkor fontos, hogy visszajelzést kapjunk, jól csináljuk, jó anyák vagyunk, igazi nők vagyunk, szépek és kellünk valakinek. Anikónak mindezt nélkülöznie kellett. Hiába álltak mellette a szülei, mégis nagyon egyedül volt.
„Egy barátnőm elhívott egy buliba, ott megismerkedtem egy sráccal, nevezzük B.-nek, összejöttünk. Ő imádta a gyerekeket, nem zavarta, hogy nekem már van egy. Ismerkedtünk jónak tűnt minden. Nemsokára összeköltöztünk, eljárt dolgozni, szorgalmas volt, én közben megteremtettem otthon a hátteret, és mivel gyeden voltam, neveltem a lányom. Igen, a lányom, mivel nem az „övé” volt, így éreztem.”
„Próbáltam nem terhelni B.-t gyerekkel kapcsolatos dolgokkal. Minden nap főztem, rend volt, tisztaság. Zajlott az élet, de igazán nem nagyon történt semmi. Egy év múlva ismét várandós lettem. B. nagyon boldog volt, megkérte a kezem, én pedig úgy éreztem, végre révbe értem, igazi család leszünk. Megszületett a közös kislányunk, egy igazi cukiság, „apa hercegnője, szeme fénye”. Ő fürdette, vitte sétálni, sokat segített.”
„B. mindig nagy családról álmodott, legyen már még egy gyerek, három a magyar igazság, hátha fiú lesz. Fiú lett! És ekkor lassan-lassan minden megváltozott. B. továbbra is dolgozott, de ha hazaért, csak evett, majd befeküdt a TV elé, mint Al Bundy, a Rém rendes családból. Egyik keze a gatyájában, másik kezében sör.”
„És ugyanúgy osztott is, mint Al Peg-et: csíkos a hasam, fogyjak le, menjek már el edzeni, sokat sír a gyerek, csináljak vele valamit, ő megőrül, stb. Soha nem részegedett le, de minden nap ivott. Mivel apukám is ezt csinálta gyerekkoromban, azt gondoltam, minden férfi ezt csinálja, ez a normális.”
„Három gyerekkel voltam a kapcsolatunkban – egyedül.
B. egyre többet járt el pecázni a munkatársaival, és akkor már szinte minden nap részegen jött haza. Az általam elképzelt családi idill összeomlott. Üvölteni tudtam volna!”
„A gyerekekkel kiabált, türelmetlen volt, majd el-elmaradozott. A hátam mögött összemelegedett egy kolléganőjével. Hazudozott, hogy hol van. Teljesen klasszikus megcsalás volt ez, csak a képben volt három gyerek is. Nem bírtam ezt így tovább, megkértem, hogy költözzön el. Amikor pedig megtette, összeomlottam. Totálisan kétségbeestem, hogy most mi lesz? Hogy élünk meg? Hogy fogok tudni újra munkába állni? Hiszen egy gyerekkel is csak neki kellettem, ki a fenének fogok kelleni három gyerekkel? ”
„Történelmi mélypontom közepén átjött a barátnőm és regisztrált egy internetes társkereső oldalra. Mint valami filmben. Persze, mindenféle szélhámos írt rám, zömében csak szexpartnert kerestek. Sokukkal chateltem, de találkozni senkivel sem mertem, konkrétan lehúztam magam a vécén.”