Különbségek egyéni és társadalmi szinten
Szintén meghatározó különbség, hogy amikor egy egyén él át egy negatív élményt, azzal „egyedül van”. Traumája nem tűnik olyan szignifikánsnak az egész világra nézve, mikor azonban az egész Föld érintett, nem lehet minimalizálni a problémát.
Ez tulajdonképpen pozitívum is lehetne, hiszen egyrészt senkinek sem esik jól, ha személyes fájdalmát bagatellizálják, illetve talán könnyebb feldolgozni az eseményeket, ha mások is átélik. Így kevésbé érezzük magunkat elszigeteltetnek és egységet alkotva megértjük egymást.
Az érem másik oldala azonban az, hogy a trauma globális volta sokakban kétségbeesést és pánikot kelthet.
Mindenki másképp dolgozza fel az eseményeket. Egyesek reménytelen és pesszimista szemlélettel rendelkeznek, míg vannak örök optimisták. Ők már látják a fényt az alagút végén és vallják, hogy ezután már csak jobbra fordulhat a helyzet. Olvass még a témában
Az is jellemző az emberekre, hogy „jelentést keresnek” a globális traumában, ez is egy olyan mechanizmus, amivel próbáljuk feldolgozni, ami velünk történik. Van, aki a vallásban keresi a választ, míg mások szerint ez az emberek – megérdemelt – kollektív büntetése.
Egyesek a tudománnyal és kormányokkal kapcsolatban összeesküvés-elméleteket gyártanak. Olyanok is vannak, akik szerint a közös szenvedés jele annak, hogy az emberiség végre összefogjon. Abban azonban mindenki egyetért, hogy az elmúlt év nem volt könnyű és a pandémia hatásai mindannyiunkra hatással lesznek évekkel ezután is.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
