A legtöbb munkahelyen személyesebb ügyekről is csevegünk a kollégáinkkal, de általában magunk döntjük el, mennyi mindent osztunk meg másokkal. A pandémia azonban ezt is megváltoztatta.
Hol lakunk és kivel lakunk
Az elmúlt év során sokan azt tapasztaltuk, miközben a szakmai dolgainkat beszéljük meg, kénytelenek vagyunk a személyes ügyeinket is bevonni a beszélgetésekbe. A járvány előtt a munkavállalóknak nem volt igazi kötelessége, hogy bármit is megosszanak életükről a főnökeikkel. Nagyobb szervezeteknél a HR osztályok alig tudhattak többet, mint az alkalmazottak neve, címe és születésnapja.
De miután a Covid-19 hirtelen átköltöztette az irodánkat az otthonunkba, és a magánéletünk munkaidőben játszódott le, sokkal többet kellett megosztanunk. Rengetegen találták szembe magukat a helyzettel, hogy egy határidő kijelölésekor bele kellett kalkulálniuk az időbe, hogy a gyerekeikkel kell matekozniuk, vagy csak éppen a kisebbekre vigyázni.
Egy garzonban élő pár számára pedig össze kellett egyeztetni a Zoom megbeszéléseket, hacsak nem akart az egyikük a fürdőszobából videótelefonálni. Ezeket az indokokat pedig sokszor magyarázatként a kollégáknak, főnököknek is elő kellett vezetnünk.
Ennek a változásnak egy része pozitív volt. Van, aki úgy véli, sokat változtathat a munkaerőpiacon, ha a főnökeink belelátnak az életünkbe, kihívásainkba. De felmerül a kérdés, hogy mennyire maradt a saját kezünkben, mit osztunk meg a munkáltatónkkal, és ő hogyan fogja kezelni a most kapott információt.