A paleo diéta egyik fő ismérve, hogy nagyon hasonlít őseink étkezési szokásaihoz, akik állatokra vadásztak, gyűjtögettek, ám még nem voltak képesek a növények betakarítására vagy éppen a gabonafeldolgozásra. Egy új tanulmány szerint azonban kőkorszaki elődeink sokkal változatosabban étkeztek, mint ahogyan azt mi hittük.
VIDEO Halak csillagjegyűként ezekre számíthatsz párkapcsolatban a többi csillagjegytől
Ma már rengeteg helyen elmondják, mennyire fontos a rostban gazdag étrend, és milyen pozitív hatással lehetnek egészségünkre egyes magvak és diófélék. Gondoltad volna azonban, hogy az ősember is előszeretettel fogyasztotta a diót, a búzát, a zabot, a rozsot és az árpát?
Őseink nem csupán paleo ételeket ehettek
Bizony, ezt sugallja ugyanis egy új kutatás, melyben a tudósok több százezer évvel ezelőtti, élelmiszer-előkészítéshez használt eszközöket vizsgáltak. Olyan anyagokat találtak, amelyek arra utalnak, hogy az ősemberek nem csupán hússal táplálkoztak, hanem tetemes mennyiségű rostot és füvet fogyasztottak, mindezt egyes hüvelyesekkel pl. babbal kiegészítve.
A paleo diéta a mezőgazdaság előtti életmódra vezethető vissza. Kerüli a feldolgozott élelmiszereket, a gabonaféléket, a tejtermékeket, a finomított zsírokat és cukrokat, az édesítőszereket, a hüvelyeseket, és minden olyat, ami ultra feldolgozottnak, tartósítószeresnek, színezettnek és adalékanyaggal teletömöttnek számít.
Helyettük az étrend követői a húst (szárnyas és vörös hús, melyek mindentől mentesek, és az állatokat nem gabonával etették), a halat, a tojást, a zöldségeket és a gyümölcsöket részesíti előnyben – mert, hogy így táplálkoztak őseink is. Elméletben.
A gyakorlat és a kutatások azonban újfent mást mutatnak. A tudósok, őseink eszközeit tanulmányozva arra következtetnek, hogy az ősemberek változatos étrendet részesítettek előnyben. Ez messzemenően túlmutat a mai paleo trendeken és a paleolit táplálkozás reprodukálásán. „Ez a felfedezés rávilágít a növényi élelmiszerek fontosságára őseink evolúciójában” – nyilatkozta a tanulmány vezető szerzője, Hadar Ahituv, PhD.
