Türelemből sosem elég
Régen azt gondoltam magamról, hogy türelmes vagyok, aztán lett egy gyerekem és rá kellett jönnöm, fogalmam sem volt róla, mi az a türelem. Igazi mélyvízbe kerültem az elején, de szép lassan felnőttem a feladathoz és sokkal türelmesebb lettem, mint azt valaha elképzeltem magamról. Ezután jött a karantén, és rá kellett jönnöm, hogy türelemből sosem lehet elég, mindig van hova fejlődni. A türelem valószínűleg egy olyan terület, amit egy életen át lehet fejleszteni, és bizony most kénytelen voltam észrevenni, hogy van hova fejlődni.
Az elmúlt hetekben nem voltam egész nap egyedül a kislányommal, így amikor szükséges volt, tudtam felnőtt segítséget kérni – máskor pedig én vettem át a feladatokat az apukától, amikor úgy ítéltem meg, hogy kezd elszakadni a cérna.
Ezzel ismét bebizonyosodott számomra, hogy a gyereknevelés minimum kétemberes feladat, de jobb, ha még többen vagyunk rá. Sokkal könnyebb őrizni a türelmet úgy, ha nem kell minden egyes nap, minden egyes pillanatban önuralmat gyakorolnunk.
Valeria Ushakova/pexels.com Olvass még a témában
„Szégyenszemre haza kellett költöznöm anyámhoz” – mi történt, amikor 30 felett visszakényszerültél a szülői házba?
Mások megalázásán szórakozunk – tényleg erre valók a tehetségkutatók?
3 dolog, amiért a nőket megszégyenítik, a férfiakat meg megdicsérik
Miért olyan nagy ügy, ha nem akarunk közös bankszámlát?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
