Türelemből sosem elég
Régen azt gondoltam magamról, hogy türelmes vagyok, aztán lett egy gyerekem és rá kellett jönnöm, fogalmam sem volt róla, mi az a türelem. Igazi mélyvízbe kerültem az elején, de szép lassan felnőttem a feladathoz és sokkal türelmesebb lettem, mint azt valaha elképzeltem magamról. Ezután jött a karantén, és rá kellett jönnöm, hogy türelemből sosem lehet elég, mindig van hova fejlődni. A türelem valószínűleg egy olyan terület, amit egy életen át lehet fejleszteni, és bizony most kénytelen voltam észrevenni, hogy van hova fejlődni.
Az elmúlt hetekben nem voltam egész nap egyedül a kislányommal, így amikor szükséges volt, tudtam felnőtt segítséget kérni – máskor pedig én vettem át a feladatokat az apukától, amikor úgy ítéltem meg, hogy kezd elszakadni a cérna.
Ezzel ismét bebizonyosodott számomra, hogy a gyereknevelés minimum kétemberes feladat, de jobb, ha még többen vagyunk rá. Sokkal könnyebb őrizni a türelmet úgy, ha nem kell minden egyes nap, minden egyes pillanatban önuralmat gyakorolnunk.
Valeria Ushakova/pexels.com Olvass még a témában
Ezen az egy dolgon múlhat a fogyókúrád sikeressége
Ezekkel a környezetbarát gyertyákkal meghitt hangulatot varázsolhatsz az otthonodba – karácsonyra is tökéletesek!
Ha a következő 5 tulajdonság megvan benned, magas az érzelmi intelligenciád
„Nem bírtuk látni a barátaink boldogságát” – 10 megdöbbentő történet a meddőségről
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
