A tablet nem az ördögtől való
Próbálom a gyermekemet a lehető legtermészetesebben nevelni, és bár sosem volt eltiltva az elektronikus készülékektől, sem a telefonunkon, sem a tabletünkön nem játszhatott korábban. A megszokott alkalmakkor (nálunk ez az ébredések utáni időszakot jelenti) egy kis mesét nézhetett, de mindig előnyben részesítettük az olvasást, illetve a szabadtéri játékokat. Egyébként nem voltam sose ellene annak, hogy majd a többi modern készülékkel is megismerkedjen, de úgy voltam vele, hogy még bőven ráér. Aztán egyik nap az óvónénink a közös csoportba feltett egy olyan játékot, amit online kellett játszani. Kipróbáltuk: egyszerű volt és nagyszerű, tetszett a kislányomnak, teljesen elvarázsolta. Ezután egy kicsit jobban beleástam magamat a témába, és rájöttem, hogy 4 évesen már nem ördögtől való dolog a tablet.
Hangos meséket, fejlesztő játékokat töltöttem le, és elengedtem az alaptalannak tűnő bűntudatot, ami korábban kínzott ezzel a kérdéssel kapcsolatosan.
Természetesen nem estünk át a ló túloldalára, egyszerre csak keveset játszhat vele, és továbbra is van, hogy napokig elő sem kerül, de az általam „megszűrt” játékok a karantén után sem lesznek tiltólistásak.
