Sokszor egyszerűen el kell engedni a dolgokat
Nem új keletű felismerésem, hogy bizonyos dolgokat el kell engedni, amikor az embernek gyereke lesz, ám ez újra megerősítésre került bennem. Egy ideig próbáltam kézben tartani a dolgokat, ideértve pl. a makulátlan rendet, vagy éppen a minden nap frissen készült ebédet, de aztán gyorsan elengedtem ezeket a görcsös tevékenységeket. Most is sokszor főzök, és gyakran takarítok, de van egy fontossági sorrend, amiben a saját épelméjűségemnek is előkelő hely jutott. Sokszor nem úgy alakulnak a napok, vagy a napszakok, ahogy azt elképzeltük, de ezen kár is fennakadni, főleg akkor, ha 0-24-ben össze vagyunk zárva.
Egyszer olvastam valahol, hogy ha a gyermekednek rossz napja van, azon nem tudsz változtatni, de a saját hozzáállásodon és a napi terveiden igen – így lehet a katasztrofálisnak ígérkező napból egy kevésbé vidám, fárasztó nap, ami még mindig sokkal jobban hangzik.
A karanténnak megvolt az az előnye, hogy a korábbiaknál jóval rugalmasabban oszthattuk be az időnket és sosem kellett rohannunk sehova. Emiatt pedig lehetőség nyílt arra, hogy jóval türelmesebben mérlegeljünk és állítsuk fel azt a bizonyos fontossági sorrendet. Nyilván most is volt, ami halaszthatatlannak tűnt, de mivel többször tudtam a (számomra) kevésbé lényeges dolgokkal foglalkozni, a türelmességet és a figyelmet a kislányomtól is rendszeresen visszakaptam.
