A csendes-óceáni nemzet merész törekvése, hogy a világ első sötét égboltú országává váljon, mintát kínálhat a világ többi részének.
2019 végén jelentette be Új-Zéland a tervet arról, hogy a világ első sötét égboltú országává váljon a Starlight konferencián, Tekapóban. A konferencia küldöttei a világ minden tájáról érkeztek, és aggodalmukat fejezték ki a világ növekvő fényszennyezése és annak az emberi egészségre és az éjszakai vadvilágra gyakorolt negatív hatásai miatt. De megnyugtatta őket az új-zélandi csillagos éjszakák kivételes minősége és az ország növekvő igyekezete a sötét égbolt megőrzése iránt. Egyetértettek abban, hogy a terv merész volt, de úgy gondolták, ha Új-Zéland képes lenne egy ilyen őrült kísérletet végrehajtani, az vázlatot jelenthet a világ számára.
Ha a sötét égbolt megőrzéséről van szó, a Nemzetközi Sötét Ég Szövetség (International Dark-Sky Association – IDA) a felelős szervezet. Az IDA-t 1988-ban alapították, és egy sötét égbolt védelmi programot futtat. Ez egy ötágú tanúsítási rendszer segítségével kategorizálja a világ sötét égboltjának minőségét. A rendszeren belül a világ legtávolabbi és gyakran legsötétebb helyei érik el a legmagasabb pontszámot. Ezeket szokás „szentélyeknek” nevezni, ezt követik a rezervátumok, parkok, közösségek és végül a városi éjszakai égbolt.
Az IDA-tanúsítvány megszerzéséhez a sötét égboltnak számos kritériumnak kell megfelelnie, beleértve a fényszennyezés elleni védelmet, a látogatók számára való hozzáférhetőséget és a lakosok széles körű támogatását.
A világ első sötét égbolt nemzete
2012-ben az új-zélandi Aoraki Mackenzie közösség sikeresen jelentkezett az IDA-nál, hogy akkreditált sötét égbolt-rezervátummá váljon. Aoraki Mackenzie egy szárazföldi síkság, Christchurch-től körülbelül 180 km-re délnyugatra, ahol a nagy vidéki juhállomások már több mint egy évszázada jellemzőek voltak. Egy zord, elszigetelt környék, amelyet hegyek és tavak uralnak.
Ma Aoraki Mackenzie 4300 négyzetkilométeres sötét rezervátuma az egyetlen a maga nemében a déli féltekén, és egy a mindössze 18 közül a világon. Két új-zélandi közösség, a Great Barrier Island és a Rakiura Stewart-sziget azóta szentélyekké vált. A Wai-iti pedig, egy 135 hektáros önkormányzati földrész a Tasman körzetben, ma már egy IDA-tanúsítvánnyal rendelkező sötét égbolt park. További 20 új-zélandi sötét égbolt közösség szeretné követni a példát, és valamilyen tanúsítványt szerezni az IDA-tól.
Az Új-Zélandi Királyi Csillagászati Társaság Dark Skies Group igazgatója tette a merész bejelentést, hogy az ország a világ első sötét égbolt nemzetévé kíván válni. „Ez inkább egy törekvés volt, mintsem egy határozott és rövid távú cél” – mondta nemrég. „Az IDA még nem rendelkezik hivatalos sötét égbolt nemzet megjelöléssel. De ha lesz, Új-Zéland lesz az első a sorban.”
„Megszállottak vagyunk, mint egy nép? Valószínűleg. Határozottan egyedülálló előnyökkel indulunk” – mondta Butler a BBC-nek.
„A kivik a szabadban élő nép, akik könnyen hozzáférhetnek a déli félteke természetes sötét egéhez. Nagyon kevesen nőttek fel közülünk anélkül, hogy ne álltunk volna döbbenten Új-Zéland éjszakai égboltja alatt, különösen az olyan nemzeti parkokban, mint az Aoraki Mackenzie vagy a Rakiura Stewart. Persze, nem mindannyian tudjuk, hogyan találjuk meg a Déli Keresztet, de messze vagyunk attól, mint a világ lakosságának 80%-a, akik még az éjszakai égbolt csillagait sem látják.”