Ma már egyre gyakrabban gondolom azt: kár lenne így cselekedni
Mert a „nem tudom” valójában nem lezár egy beszélgetést, hanem megnyitja.
A „nem tudom” után jöhet az, hogy „de utánanézek”. Vagy az, hogy „elmagyaráznád?”. Vagy egyszerűen az, hogy „erről még soha nem gondolkodtam így”.
És ezek sokkal érdekesebb mondatok, mint az a magabiztosnak szánt válasz, amely mögött valójában csak a lebukástól való félelem van.
Nekem azt is meg kellett tanulnom, hogy a tudásom határai nem tesznek kisebbé. Attól, hogy valamihez nem értek, még lehetek okos. Attól, hogy valamiben bizonytalan vagyok, még lehetek kompetens. Attól pedig, hogy valaki nálam többet tud egy adott témáról, nem lesz kevesebb az, amit én tudok. Olvass még a témában
Sőt, van valami kifejezetten felszabadító abban, amikor már nem akarjuk mindenáron bebizonyítani, hogy mindenhez értünk. Mert amíg úgy érzem, hogy mindenre választ kell adnom, addig folyamatosan vizsgázom. Figyelem magam, hogyan hatok másokra, nehogy kiderüljön, hogy valamiben bizonytalan vagyok. Ez pedig elképesztő terhet tud rakni az emberre.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
