A luxusnak van egy mindenkori – azaz kortól független – ismérve: értékesebbnek érezzük magunkat általa és könnyebbnek tűnik az életünk, ha hozzáférünk.
Ugyanakkor a tartalma nem időtálló – amint azt a fenti példákból is jól láthattuk. Ami ma luxusnak tűnik, ahhoz nagyon hamar hozzászokunk és már mi magunk, a saját életünkben természetesnek, alapnak fogjuk érezni.
A legújabb, legszuperebb, legdrágább telefon maximum fél évig tartja varázsát, aztán kijön a jobb, dizájnosabb változat és a miénk egy lesz csupán a sorból. Valójában a luxushoz a drága kategóriája áll a legközelebb, tehát valami, ami számunkra elérhetetlennek tűnik.
Mai 30-40-es nőként már senki nem gondolja komolyan, hogy takarítőnőt szerződtetni luxus. Életminőségnek hívjuk azt a nyereséget, amit megvásárolunk vele.
Nem leszünk a lakás rabjai, hiszen a lakás van értünk és nem fordítva, és szó sincs róla, hogy lemondanánk az igényes környezetről. Praktikusan gondolkodva tudjuk, hogy a saját szabadidőnket vásároljuk vissza a munkamegosztással. Ha azt a heti 3 órát, amit a takarítónőnek fizetünk, magunkra fordítjuk (sportra, kozmetikára, olvasásra stb.), többet nyerünk vele, mint amennyit veszítünk a kifizetett díjazással. Tehát, nettó nyereséget könyvelhetünk el. Ez nem luxus. Olvass még a témában
Ezt tartogatja nekünk az idei szeptember, avagy minden, amit a Szűz jegyűek szezonjáról tudnod kell
Búcsút mondtam az edzőteremnek: jövőre tényleg a mozgás öröme lesz a fókuszomban
Így csábíthatod el a hónap szülötteit, az Oroszlán jegyű férfiakat
Van egy tulajdonság, ami eldönti ki tudod-e bontakoztatni az őstehetségedet
A luxus az, amikor a saját életminőségünkön, életformánkon felül, azaz kategóriában jobbat vásárolunk. Középkategóriás autónk van és veszünk egy Teslát, panelben lakunk és veszünk egy rózsadombi villát. Ezek nagy minőségi ugrások, amelyek új életformát, újfajta gondolkodást, új viselkedési normákat és új tudást is igényelnek.
Luxus az, amikor többet költünk a rendelkezésre álló keretünknél. A hitelkártyák logikája erre épül: imádjuk a luxust, szeretünk megkapni olyasmit is, amit éppen pillanatnyilag nem tudnánk kifizetni, tehát a hitelkártya ezt teszi lehetővé. Amikor vissza kell fizetnünk, fájdalmas ugyan, de újból és újból kimerítjük a keretet, mert megtehetjük. Ha nem lenne, azzal a korláttal kellene gazdálkodni, amit a havi nettó jövedelmünk biztosít. Anyáink idejében ez a rendszer még nem működött, tehát számukra a mosógép, az autó, a lakás a részletfizetés logikájával vált elérhetővé, de hasonló hatása volt: valami olyanhoz jutottak hozzá, amit egy összegben nem is tudtak volna kifizetni.
Miért van szükségünk luxusra?
Mert a lelkünk mélyén mindig többre tartjuk magunkat az aktuális lehetőségeinknél. Nagyon lelombozó a gondolat, hogy csak ennyit vagyunk képesek megtermelni, csak ilyen lakást engedhetünk meg magunknak, csak ilyen autó jutott nekünk.
