Ül valaki a kertben, kezében egy régi fénykép, és azt mondja: akkoriban minden egyszerűbb volt, boldogabbak voltunk, jobban összetartott a család. Közben persze elfelejti azt a nyarat, amikor hetekig nem volt pénz semmire, vagy azt a vitát, ami majdnem szétszakította az egész rokonságot.
A rózsaszín köd, ami mindent belenget
A kognitív pszichológiában jól ismert jelenség, hogy az idő múlásával a kellemetlen érzések gyorsabban halványulnak az emlékezetünkben, mint a kellemesek. Ezt a szakirodalom fading affect bias néven említi: egy rossz élmény tényei megmaradnak, de a hozzá kapcsolódó negatív érzelmi töltet fokozatosan lekopik róla, míg a jó emlékek érzelmi fénye sokkal tovább világít. Így évek múltán könnyebben idézzük fel egy régi nyaralás melegét, mint az odafelé vezető út dugóit vagy a veszekedést a szállásfoglalás miatt.
Ez nem hazugság, amit tudatosan mesélünk magunknak, hanem az agy egyfajta védekező mechanizmusa. Ha minden fájdalmas részletet ugyanolyan élesen őriznénk, mint amilyen élesen átéltük, az érzelmi teher idővel elviselhetetlenné válna. Olvass még a témában
„Elkezdte terjeszteni, hogy viszonyom van a takarítóval” – Kollégák, akik alantas eszközöket választottak, hogy előbbre jussanak a ranglétrán
Ne csak a csillagokat nézd! Így derítem ki, milyen valójában a szállás – még nem ért csalódás
Te is érzed ezt a belső lassulást? Idén ősszel még határozottabb rajzolom a saját határaimat
Anyáink idejében nem volt pumpkin spice latte, mégis érezni lehetett az őszt – mégis mi változott?
Az emlékezet tehát nem archívum, hanem szerkesztő: válogat, tompít, és sokszor át is ír.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
