Miért éppen a múltat szépítjük, és nem a jelent?
A jelenben élünk minden feszültséggel, bizonytalansággal és apró bosszúsággal együtt, ezért az sosem tűnik olyan tökéletesnek, mint egy lezárt korszak. A múlt már nem fenyeget semmivel, nem kell tartanunk attól, hogy rosszra fordul, hiszen tudjuk a végét. Ezt a jelenséget a kutatók gyakran retrospektív optimizmusnak nevezik: amikor egy időszakot már biztonságos távolságból szemlélünk, hajlamosak vagyunk kihagyni belőle azt a szorongást, amit akkor éreztünk, amikor még nem tudtuk, mi lesz a folytatás.
Ehhez társul egy másik torzítás is: az agyunk szeret történetet kreálni az életünkből, egy koherens narratívát, amiben van eleje, közepe és tanulsága. A zavaros, ellentmondásos részletek nehezen illeszkednek egy szép történetbe, ezért az emlékezet egyszerűen kihagyja őket, vagy átfesti egy elfogadhatóbb színre.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
