Egy amerikai kutatás arra az érdekes megállapításra jutott, hogy az egyébként is magas számú válások kezdeményezői nagyobb arányban a nők. Vajon milyen okai lehetnek mindennek?
2019-be az USA-ban közel egymillió nő vált el. Azt gondolnánk, hogy a nőknek nagyobb veszteséget jelent egy válás, mivel általában hozzájuk kerülnek a gyerekek, kevesebbet keresnek, mint a férfiak, több teherrel maradnak magukra; ilyen kilátások mellett azt feltételeznénk, nehezebben döntenek a különélés mellett. Ennek fényében meglepő, hogy mégis a nők kezdeményezik a válások nagyobb hányadát. Meglepően sok nő számolt be arról is, hogy a válás után elégedettebb az életével.
Evolúciós eltérések
A kutatás eredményeiről a közelmúltban számolt be a Psychology februári száma. A vizsgálatot végző szakemberek a nemek közötti evolúciósan megalapozott eltérésekben látják a váláshoz vezető okokat. Vegyük sorra ezeket a különbségeket.
A nők többsége a vonzerő, a férfiasság, a társadalomban kivívott dominancia alapján választ társat a tudomány szerint, mivel evolúciós szempontból ez éri meg nekik. Ugyanis ezen tulajdonságok jó géneket feltételeznek, vagyis a vonzó külső, az erős testfelépítés egészséges ember benyomását kelti, aki képes túlélni és utódokat nemzeni.
Ugyanakkor a jó géneket hordozó férfiakra nagy az igény, tehát fennáll a veszély, hogy nem lesznek alkalmasak hosszútávú kapcsolatra „a nagy érdeklődés” miatt.
A régi időkben ezért még nem vált el egy nő, de ma már más a helyzet. Az önállóságra képes nők, főként ha anyagilag is megállnak a lábukon, nem feltétlen maradnak együtt a népszerű genetikát hordozó, ám csélcsap férfivel.
A másik vonzerő a keresett társban a megfelelő anyagi források birtoklása, vagyis a jól kereső, sikeres férfi az etalon a nők számára. Bármily hihetetlen, ez is biológiailag determinált. A nők biztos támaszt keresnek egy olyan férfi mellett, aki képes gondoskodni róluk és születendő utódaikról, így biztosítva a fajfenntartást.
Ezek az ősi ösztönök nem változnak, a társadalom működése viszont igen.
Ma már nem alapvetés, hogy egy nő feltétlen egy férfitól függjön. Saját jogon is lehet sikeres, aki képes magát eltartani, viszont a vágy megmaradhat, hogy hasonlóan sikeres férfit találjon maga mellé. Sokszor a házasságok ezen a dilemmán buknak el, problémaként jelenik meg, ha a nő többet keres, jobb státuszba kerül, mint a férje.
A szerepek változása
A felek egyenrangúvá válásával a nők már nem szívesen áldozzák fel saját boldogságukat egy partnerért, többségük nincsen annyira kiszolgáltatva. Egyre több nő teheti meg, hogy egy rosszul funkcionáló kapcsolatból kilépjen, mert ez a lépés nem jelent számára anyagi s társadalmi veszteséget és senki sem ítéli el. Ha elégedetlen a férje viselkedésével, egyszerűen elválik. Az párok egymásra utaltsága tehát lényegesen csökkent napjainkban, ez a tény is a válások számát gyarapítja. Másfelől a lehetőség, hogy bármikor kiszállhatunk egy házasságból, nem kedvez az elkötelezettségnek sem. A felmerülő problémák megoldása helyett sokan a válást választják, mert könnyen megléphető.
A nők szerepei kiszélesedtek az idők során. Természetes vágyuk a gondoskodásra megmaradt, de közben dolgozni kezdtek, többféle feladatuk lett, a munka, háztartás, gyereknevelés pedig sok stresszel jár. A túlterheltség újabb indok a váláshoz, a sokféle szerepben a nők elfáradnak és egyre kevésbé lesznek elégedettek a párkapcsolatukkal.
Összességében a kutatók arra jutottak, hogy mindkét nemre sok nehézség hárul. A férfiakat a társadalmi elvárások stresszelik – a családfenntartó státusznak való megfelelés – a nőket a sokféle feladatkör a szétforgácsolódás felé tolja, akik így egye kevesebb örömöt találnak a házasságban (legalábbis előnyeit nem nagyon látják).
Ezek a stressztényezők mind növelhetik a válás esélyét egyre több indokot adva a nőknek, hogy ők kezdeményezzék a házasság felbontását.
A kutatók megoldásként a hagyományos nemi szerepek feloldását javasolják. Ne határozzunk meg tipikusan női és férfi feladatokat, munkaköröket, hagyjunk mindenkit kiteljesedni. Segít, ha a feladatokat a párok megosztják, a házimunkát és a gyereknevelést is közösen végzik, nem kizárólag a nők dolgai ezek a feladatok, épp úgy, mint ahogy a család eltartása sem kizárólag férfi feladat ma már. Ha nincsenek merev elvárások, kevesebb lesz a surlódási pont és remélhetőleg több a boldog házasság.