A tyúk és a tojás
A két legfontosabbnak kikiáltott fehérjeforrásunk, amiknek fogyasztására minden egészséges életmód hívő buzdít bennünket. Tény és való, hogy az egészséges tyúktól származó hússal és tojással nincsen semmi gond, más kérdés, hogy vannak, akik elvi kérdésekből a szabadtartású állatok húsát sem fogyasztják. Azonban át kell látnia mindenkinek, hogy a nagyiparban csak akkor van pénz egy tyúkból, ha az már a húspultra került. A cél tehát az, hogy nagyon gyorsan megnőjön, vágásra alkalmas legyen, lehetőleg kis helyen éljen, és minél kevesebbet kelljen rákölteni (ez természetesen a többi állatra is igaz).
Ennek eredménye, hogy a csirkék nagyüzemi tartásban élnek, iszonyúan kis helyre összezsúfolva, gyakran egész életükben miniatűr ketrecekbe zárva. A csibékből akár 60 darab is élhet egy négyzetméteren, kifejlett tyúkokból pedig 18 darab lehet ugyanekkora helyen összezsúfolva. Napfényt sosem látnak, nincs lehetőségük a normális pihenésre, vagy csupán arra, hogy természetes életkörülményeiket élvezhessék arra a rövidke időre, ami adatott nekik.
Az állatok csőrét a legtöbb esetben visszavágják, hogy a közelség miatt ne okozzanak komolyabb sérülést egymásnak. Ez – mivel sok idegvégződés található a csőrben – iszonyúan fájdalmas az állatok számára.
Olvass még a témában
A tojótyúkok egy olyan 40 centiméter magas, fél méter alapterületű ketrecben élnek, ami lejt, így a tojás le tud gurulni a ketrec alján levő gyűjtőbe. Képzeld el, mennyire természetes élete túlnyomó részében lejtőn állnia, feküdnie… Nem ritka, hogy a tyúkketreceket egymásra pakolják, így az alul levő állatok kénytelen tűrni, hogy a többiek rájuk ürítenek.
De kanyarodjunk vissza kicsit a csibékhez! Tudtad, hogy a hím csibéket azonnal elpusztítják, miután kikeltek? Vágószalagon válogatják, dobálják őket, a kakasnövendékeket pedig – mivel nem tudnak tojni, aprítóba küldik.