Kevesen vannak, akiket még soha nem ríkatott meg egy drámai hangvételú kutyás film. Sokakban felmerül egy hűséges kutya szenvedéseit a filmvásznon végig nézve, hogy ezek a négylábúak bizony példát mutathatnának jó néhány ember számára. A kutya a legóvatosabb becslések szerint is tízezer éve a homo sapiens legodaadóbb társa (egyes kutatások szerint már százezer éve mellettünk élnek).
Ott voltak velünk a legnagyobb háborúkban, felfedezésekben, s itt vannak velünk ma is. Segítik a világtalanokat, természeti katasztrófák idején túlélők után kutatnak, vagy egyszerűen csak jókedvre derítenek egy hosszú nap után. Különleges természetük, hogy az embert is képesek falkában látni, s hűségesek maradnak akkor is, ha mi azt meg sem érdemeljük. A következőkben néhány olyan kutya sorsát mutatjuk be, akik legendává váltak, ám sok száz és ezer társuk van még, melyeknek sokat köszönhet az ember.
Kóbor kutyából legendás űrhajós
Lajka kutya története sajnos nem tartozik a legvidámabbak közé. Lajkát egy moszkvai utcában fogta be két gyepmester, akik a helyi sintértelepre vitték az állatot. A nőstény keverék kutyus rövid idő alatt vált a világ leghíresebb kutyájává, bár ezért súlyos árat kellett fizetnie. 1957. november 3-ának reggelén még nem is sejthette, mi vár rá. Az orosz-amerikai űrtechnológiai versengés hevében Hruscsov elnök volt az, aki az első orosz műhold sikeres fellövésén felbuzdulva parancsba adta, hogy a szocialista forradalom 40. évfordulója alkalmából még ugyanebben az évben élőlényt is juttassanak fel tudósok az űrbe.
Lajka a több mint fél tonnás Szputnyik-2 műhöld kabinjába zárva lehetett az első kutya, akik körül repülte a Földet. Legalábbis először úgy tűnt. Az akkori sajtóértesülések szerint ugyanis az állat túlélte a fellövést, s ez hatalmas sikernek számított akkoriban. Majd később azt nyilatkozta az orosz felsővezetés, hogy az állat egy héttel később, oxigénhiány miatt hunyt el. Az igazságra 2002-ig kellett várni: Lajka a fellövés után néhány órával gyakorlatilag szénné égett a kabinban. Fájdalmas halála mégsem volt hiábavaló, a testére helyezett elektródák olyan információkat továbbítottak, melyeknek köszönhetően négy évvel később már ember is vállalkozhatott az űrutazásra.
Rendületlen hűség, Hachiko a neved
Hachiko 1923-ban született, s élete végéig rendszeresen bizonyította, hogy a kutyánál hűségesebb állat nincs a világon. A fiatal akita rendszeresen kikísérté gazdáját, Dr. Ueno-t az Odate városában lévő vasútállomásra. Hachiko három éves korában azonban a gazdája szívinfarktust kapott és elhunyt, így soha többé nem térhetett haza. Ám a kutya aznap is, mint mindig, a peronon várta, hogy munka után hazakísérhesse gazdáját. Szemtanúk szerint az állat késő estig várt a vasútállomáson hiába, majd hazaindult.
Másnap reggel ismét útra kelt, hogy az állomáson megtalálja Dr. Ueno-t. Késő estig várakozott, majd hazament. S így ment ez hosszú éveken keresztül. Hachiko sosem adta fel a reményt, hogy egyszer megpillantja gazdáját a vonatról leszállva. Ott volt hóban, fagyban, tűző napsütésben. Hamarosan a környéken élők is megismerték, néhányan etetni kezdték a szomorúságtól egyre gyengébb és soványabb kutyát, mindenkit meghatott rendületlen hűsége. 1934-ben szobrot állíttattak neki. Hachiko egy évvel később, 12 évesen pusztult el.
Metakommunikációs képességek
Csányi Vilmos etológus számára mindig is rengeteg újdonságot, felfedezést nyújtottak saját kutyái. A nemzetközileg is elismert kutató az ember és az állatok közti kommunikációt vizsgálva bebizonyította, hogy az ember közelébe élő kutyák néhány év alatt megtanulják értelmezni gazdájuk viselkedését, reakcióit. Sőt, ki tudják következtetni a várható eseményeket. Az etológus egyik kedvenc kutyája, Bukfenc már tapasztal házi kedvenc volt, amikor a fiatalabb Jeromos a Csányi családhoz került.
A kutya körülbelül két hónapos korában jött rá, hogy az emberi beszédre érdemes figyelnie, bár akkor még nem értett belőle semmit. Mint a kutató a könyvében leírta: Jeromosnak kezdetben Bukfenc tolmácsolta az emberek várható cselekvéseit. Így tudta, ha sétálni mennek, enni kapnak vagy vendégek jönnek. „Ez abból derült ki és ezen sokat mulattunk, hogy ebben az időszakban, ha mondtunk valamit a kutyáknak, akkor Bukfenc ránk figyelt Jeromos pedig Bukfencet nézte és várta, hogy az a saját testbeszédével jelezze, hogy mi következik” – írja Csányi Vilmos a Hogyan gondolkodnak a kutyák című könyvében.
Smokey, a katonakutya
A második világháborúban a csendes-óceáni fronton több kutya is szolgált az amerikai hadseregben. Smokey, egy aprócska, félénk kis yorkshire terrier volt, akit remegve találtak meg egy rókalyukban, Új-Guineában. Az állatot William Wynne tizedes fogadta örökbe, ahol jó kezekben volt és gyorsan visszanyerte bátorságát. A katona számtalan trükkre tanította meg a háború alatt a kis kutyát.
Smokey legtöbbször távíró vezetékek telepítésében segédkezett. Nyakörvére akasztották a vezeték egyik végét, ő pedig vidáman szaladt végig a szűk, földalatti csövön, ezzel nem kevés időt spórolva a katonáknak a kommunikáció kiépítésére. Az aprócska kutya a háborúban nyolc harci csillagot kapott kitüntetésül, a források szerint 150 légitámadást túlélt, s egy alkalommal a gazdája életét is megmentette, amikor figyelmeztette a hulló gránátrepeszekre.
Az elnöki eb, Liberty
Liberty egy golden retriever volt a hetvenes években. Nyolc hónapos korában került a Fehér Házba és gyorsan átvette a hatalmat. Ford elnök eredetileg a lányainak szeretett volna egy négylábú játszópajtást, melyen keresztül megtanítja nekik, hogyan kell felelősséggel bánni egy kutyával. Ám időközben az amerikai elnök annyira megszerette az állatot, hogy a tárgyaló szobába is beengedte, sőt megtanított neki egy trükköt.
Ford elnök, ha úgy érezte, időt kell nyernie tárgyaló partnerével szemben, akkor egy alig észrevehető jelzéssel arra utasította Libertyt, hogy barátságosan bújjon oda a vendéghez és terelje el a figyelmét a beszélgetésről. Ez gyakran sikerült is, a nagytestű kutyának ugyanis nehéz volt ellenállni. Egyszer a következőket mondta az elnök Libertyről: „Ez a kutya valójában átvette a hatalmat a Fehér Házban, ha benyúlok a zakóm zsebébe, még ott is kutyakekszet találok.”
Mancs, a sánta kiskutya
Világszerte híresek a magyar speciális mentőkutyák, közülük is kiemelkedett az utóbbi években Mancs, a miskolci mentőcsapat németjuhásza. Mancs 12 testvérével együtt látta meg a napvilágot, s fejlődési rendellenességgel született.
Igazán híressé az 1999-es izmiti földrengés tette, amikor egy hároméves kislányt mentettek ki a segítségével a romok alól, miután már 82 órája ott tartózkodott. Mancson kívül más kutya nem jelezte a gyermeket. Kiképzésének köszönhetően víz alatti holttestet is képes volt jelezni, valamint egyazon helyszínen helyesen jelzett élő és halott embert is.
Ez a teljesítménye és sok-sok bevetése minden idők egyik legjobb magyarországi mentőkutyájává emelte. 2006-ban hunyt el tüdőgyulladásban, ekkor már tizenkét éves volt.