Veled is biztos előfordult már, hogy csőstől jöttek a bajok: épphogy túlestél az első sokkon, már ott is volt a következő.
Ilyenkor mindenki felteszi magának a kérdést: mit rontottam el?
Vajon mi vezetett idáig? Milyen furcsa dolgok játszottak össze, hogy a mostani helyzet kialakuljon? Sokan önállóan, vagy barátok, családtagok által próbálják fejtegetni a lehetőségeket, mások az ezotériához fordulnak válaszért. Megint mások igyekeznek kizárni az érzelmeket és különféle megküzdési metódusokkal vágnak neki a feladatnak. Ritka azonban az, amikor minden kérdésünkre választ kapunk, ráadásul idővel az egész egy öngerjesztő folyamattá léphet elő és azt érezheted, ez a negatív spirál sosem ér véget.
Akkor mi a megoldás?
Mark Travers pszichológus szerint három fő technika van, amit érdemes használnod, ha ismét ilyen élethelyzetbe kerülnél:
Próbáld kevesebbet kritizálni magadat
Ahogy azt feljebb is olvastad, a legtöbbször magunkat okoljuk a rossz dolgokért, ami abból a szempontból helyes, hogy így legalább a megoldást is a saját kezünkbe helyezzük. Az önhibáztatás azonban nem egy előremutató technika sőt, hajlamos önsajnálattá, vagy éppen önutálattá fajulni, ami csak nehezíti a spirálból való kilábalást. Travers szerint az a legjobb, ha önbüntetés és túlzott kritika helyett inkább együttérzőek vagyunk saját magunkkal, vagyis ugyanazt a kedvességet biztosítjuk, amit a helyzetünkben levő szeretteinknek is adnánk. Mit jelent ez?
- Elfogadjuk a fájdalmainkat és megértjük, hogy ilyenkor nem minden megy könnyen, vagy éppen gyorsan.
- Felismerjük, hogy a szorongás normális dolog és nem gyerekes viselkedés.
- Emellett kedvesen bánunk saját magunkkal, mert tudjuk, hogy másokkal is így tennénk: szeretetteljesen bátorítanánk őket az úton ahelyett, hogy drasztikusan kritikussá válnánk.
Ez a szemléletmód segít, hogy megváltoztasd a teljes látásmódodat, mert megtöri a korábbi mintákat, amik adott esetben túlságosan elítélőek, szigorúak voltak és csak még mélyebbre húztak. A trükk pedig az, hogy úgy gondolj saját magadra, mint a legjobb barátnődre. Neki mit javasolnál egy ilyen helyzetben?
Vedd észre, ha szünetre van szükséged
Elfuthatsz a problémáid elől, úgy tehetsz, mintha nem lennének ott, de sajnos ettől nem fognak megszűnni. Viszont ezzel a magatartással elpazarolod a drága idődet a megoldás tekintetében. Ezzel akadályozod, hogy újabb élettapasztalatokat szerezz, viszont rövidesen azt fogod érezni, hogy besokalltál, túltelítődtél, mert szünetet viszont nem hagytál magadnak. Mindennek hátterében az áll, hogy rossz megküzdési mechanizmusokat fejlesztesz ki, és azokat erősíted folyamatosan. Csak idő kérdése, mikor dől össze a kártyavár…
Travers azt mondja, az a legjobb, ha testreszabott mindfulness programot választasz magadnak, azaz figyelmedet rendszeresen a jelenre, a most tapasztalataira fordítod – mégpedig ítélkezés-mentesen. A tanulmányok szerint a mindfulness segít, hogy megoldd az ilyen jellegű problémáidat és abban is támogat, hogy visszatalálj önmagadhoz – pl. úgy, hogy kilábalj a negatív spirálból. Egyébként olyan technikák tartoznak ide, mint a meditáció, vagy a viselkedésterápia.
A tuti tipp pedig az, hogy legközelebb próbálj meg lassabban, tudatosabban döntéseket hozni: ha kell, kérj időt! Közelítsd meg több oldalról a kérdést, gondold végig a rövid és a hosszú távú következményeket is, mielőtt bármit mondasz.
Próbálj önmagad jobb verziója lenni
Senki sem tökéletes, ahogy nem tökéletesen jó, vagy éppen tökéletesen rossz minden tettünk. Ennek függvényében érdemes nagyban szemlélni a negatív spirálokat is és azt, milyen emléket szeretnénk magunkról hagyni. Egyszer olvastam azt a tanácsot, hogy ha valami rossz történik velük, gondoljunk arra, hogy az a rossz dolog vajon 5 év múlva is számítani fog? Akkor is komoly nyoma marad? Ha igen, akkor rendben, itt az ideje erőteljesen foglalkozni vele, megoldásokat keresni rá.
Ha viszont nem lesz lényeges következménye az évek távlatában, akkor tulajdonítsunk neki akkora jelentőséget, amekkorát valóban megérdemel: se nagyobbat, se kisebbet.
Travers szerint sokat segít, ha leírjuk, milyen érzéseket, benyomásokat, eredményeket szeretnénk magunk mögött hagyni szeretteink, ismerőseink számára, majd igyekszünk annak megfelelően élni, dönteni, hogy ennek a narratívának megfeleljünk.