Ez az állapot letörölhetetlen mosolyt, szám sarkán ki-kicsordogáló nyálat, felakadt és üveges szemeket, félhangos kuncogást jelentett, méghozzá abszolút nyilvános helyen, mely inkább utalt arra, hogy a pszichiátriáról léptem meg, minthogy egy orvos által kiírt, államilag finanszírozott TB-masszázs áldozatává váltam.
Egy szó, mint száz, gyógymasszőröm egy isten. Kézlenyomatos, hollywoodi csillagot adományoznék neki a helyi rendelőintézet aulájában, hogy megmaradjon zsenialitásának nyoma az utókor számára.
És bár csak a szemöldökömig ér jótevőm, aranyat érő kézének mozdulatai Góliáttá teszik szememben. A második alkalommal már sikerült annyira lelazulni, hogy csacsogtunk is. Olvass még a témában
Ez azért érdekes, mert fodrászhoz azért nem járok szinte soha, hogy eme, a kommunikációhoz nagyon hasonlító, agyrohasztó tevékenységet megússzam. Inkább fonom minden reggel a végtelenbe növő hajam. Szóval, masszőrömmel már a második alkalommal szellemi egységet képeztünk: én viháncoltam, ő pedig búfelejtő szavakat masszírozott belém.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Hétfő reggel elküldjük a hét legolvasottabb Stílus-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
