Mindenkinek ismerős a napi rutin idegtépő fogaskereke, nem?
Nem volt ez másként régebben sem, ha csak az elmúlt 10-15 évet nézzük. Persze tőlünk nyugatabbra, főleg az óceánon túl ez sokkal hamarabb kezdődött, de már nálunk is régóta jellemző.
A jelenség már a 60-as, 70-es években felütötte a fejét Amerikában, mint minden, ami annyira jellemző mindennapjainkra, ekkor kezdte virágkorát élni a gyors étkezés. Persze a hamburgerek és az utcai hot-dogok széles spektrumát még nem neveznénk forradalomnak, pusztán a felmerülő piaci igényekre való gyors reakciónak és a szokás térhódításának. Olvass még a témában
Az igazi áttörés a gasztro kultúra divatossá válása pillanatában született, mikor igényesek lettünk arra, mit is eszünk. Számít a frissesség, az alapanyag, az elkészítés módja és persze a trendek is.
Mi is rákaptunk az ízére
Hazánkban a „streetfood“ a lángossütőkkel, halsütőkkel, hurkasütőkkel indult. Tömegközlekedési csomópontok környékén, strandokon induló „gomba“ büfékben kezdték a hamburgert sütni a 70-es évek közepén. Sokszor „Hunburger“ lett belőle, azaz fasírtos zsemle mustárral, hagymával, csalamádéval.
A 80-as években megalakult az első országos méretű franchise gyorsétteremlánc, ahol már egy helyen kaptunk hamburgert, hot-dogot, sőt a 80-as évek közepén már bolognai szósszal töltött rántott palacsintát és különböző ízű réteseket.
Az amerikai gyorsétteremláncok a 80-as évek végén, 90-es évek elején érkeztek meg hazánkba. A kezdeti időszakban tömegek álltak sorba a szendvicseikért, és pillanatok alatt felülírták az emberek ízvilágát. A mai 30-asok, 40-esek még szájukban érzik a „Hunburger“ ízt, a fiatalabbakban pedig fel sem merül, hogy csalamádét tegyenek a hamburgergbe, vagy éppen salátalevéllel „tuningolják“ a hot-dogot.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
