Korán kelünk, rohanunk, dolgozunk, visszük a gyereket az iskolába, kutyát sétáltatunk, intézünk, késésben vagyunk, nincs idő, határidő van, és jönnek az újabb feladatok, rohanunk és rohanunk, na de mit eszünk?
Mindenkinek ismerős a napi rutin idegtépő fogaskereke, nem?
Nem volt ez másként régebben sem, ha csak az elmúlt 10-15 évet nézzük. Persze tőlünk nyugatabbra, főleg az óceánon túl ez sokkal hamarabb kezdődött, de már nálunk is régóta jellemző.
A jelenség már a 60-as, 70-es években felütötte a fejét Amerikában, mint minden, ami annyira jellemző mindennapjainkra, ekkor kezdte virágkorát élni a gyors étkezés. Persze a hamburgerek és az utcai hot-dogok széles spektrumát még nem neveznénk forradalomnak, pusztán a felmerülő piaci igényekre való gyors reakciónak és a szokás térhódításának.
Az igazi áttörés a gasztro kultúra divatossá válása pillanatában született, mikor igényesek lettünk arra, mit is eszünk. Számít a frissesség, az alapanyag, az elkészítés módja és persze a trendek is.
Mi is rákaptunk az ízére
Hazánkban a „streetfood“ a lángossütőkkel, halsütőkkel, hurkasütőkkel indult. Tömegközlekedési csomópontok környékén, strandokon induló „gomba“ büfékben kezdték a hamburgert sütni a 70-es évek közepén. Sokszor „Hunburger“ lett belőle, azaz fasírtos zsemle mustárral, hagymával, csalamádéval.
A 80-as években megalakult az első országos méretű franchise gyorsétteremlánc, ahol már egy helyen kaptunk hamburgert, hot-dogot, sőt a 80-as évek közepén már bolognai szósszal töltött rántott palacsintát és különböző ízű réteseket.
Az amerikai gyorsétteremláncok a 80-as évek végén, 90-es évek elején érkeztek meg hazánkba. A kezdeti időszakban tömegek álltak sorba a szendvicseikért, és pillanatok alatt felülírták az emberek ízvilágát. A mai 30-asok, 40-esek még szájukban érzik a „Hunburger“ ízt, a fiatalabbakban pedig fel sem merül, hogy csalamádét tegyenek a hamburgergbe, vagy éppen salátalevéllel „tuningolják“ a hot-dogot.
Korgó gyomorra
Nézzünk egy kicsit körbe, mi is kerülhet terítékre, ha éppen kiszaladunk az irodából bekapni valamit.
A streetfood a nemzetközi konyha igazi szíve és lelke, hiszen rövid idő alatt elrepít minket az adott helyre, melyből, ha csak kis időre is, de ízelítőt kaphatunk.
Legtöbbünk kedvencével, a hamburgerrel, mára mára számos változatban találkozhatunk akár itthon is. Találunk belőle vegetáriánus, mexikói, teljes kiőrlésű vagy gluténmentes variációt, vagy éppen olyat, amelyikben a thai ízek a hangsúlyosak. Úgy vannak ők ezzel, mint mi Gombóc Artúr csokijaival. 🙂
Ha Kanadában jársz, a Poutine-t feltétlen kóstold meg. A vastag chipshez a sajt, túró és a telt ízű mártások is nagyon finomak, még papírtányéron is. Ha a régi klasszikusok mellett újdonságokat keresel tortillával, burritoval vagy az olaszoknál is megszokott bruscettaval is találkozhatsz.
Északabbra a halas nyársak, a németeknél az ízesített perecek, Bécsben az elmaradhatatlan virsli csodák tompíthatják éhségedet, itthon pedig a lángost már nem csak a piacon kóstolhatod meg. Természetesen a dönert (avagy gyrost) sem hagyhatjuk ki a felsorolásból. Sőt, egyre több helyen még vitaminbombákat, előre elkészített idény gyümölcssalátákat, zöldségmártogatósokat is kóstolhatunk. Nyáron a fesztiválok is igazi street food paradicsomok, ott aztán tényleg mindent megtalálsz.
Ha pedig ínyenc vagy és különlegességeket keresel, Pesten is jobbnál jobb helyeket találhatsz, hiszen egyre több étterem már felkészült a gyors, de annál ízletesebb fogásokra.