Mikor elbocsátottak félmunkaidős irodai állásomból, pánikba estem. Tudtam, hogy a munkanélküli időszak csak átmeneti, de akkor bármennyire is próbáltam, semmi jó dolgot nem láttam ebben, pedig visszatekintve igenis voltak pozitív hozományai.
5. Szerényebb lettem
Nem mondom, hogy különösebben el voltam szállva magamtól az irodai munkám miatt, de rájöttem, hogy nagyon is meghatározottot az a multi-közeg, amiben addig napi szinten mozogtam. Miután elbocsátottak, a padlóra kerültem, de miután felálltam, megtanultam, hogy a munkán kívül mennyi más fontos dolog van az életben, ami által definiálhatjuk magunkat.
6. Kiderült, ki az igazi barát
Miután be kellett osztanom a pénzem az új helyzetemben, ez többek között azzal járt, hogy a beülős barátnőzésekről, koncertekről és bulikról le kellett mondanom és ennek következtében bizony igencsak megcsappant a baráti köröm. Nem vártam, el, hogy meghívjanak – bár ilyen barát is akadt szerencsére – de volt olyan, aki nem keresett többet, miután pár meghívást visszautasítottam. És olyan is, aki – mivel tudta, mennyire kellemetlen ez nekem – inkább pikniket szervezett vagy meghívott magához, hogy legyen közös programunk.
7. Megtanultam pénzt félretenni
Amíg volt munkám, szépen kifizettem a havi kiadásaimat, a többit pénzt pedig szinte teljes egészében feléltem, kevés tartalékom volt. Mivel bele sem gondoltam, hogy olyan helyzetbe kerülhetek, hogy egyik napról a másikra nem lesz keresetem, – mint már említettem – elkezdtem nagyon megfogni a pénzt és ugyan azóta már újra van munkám, de minden hónapban félreteszek egy kis összeget vészhelyzet esetére.
Megtanultam, hogy mindig kell tartalék, amihez lehet nyúlni.
8. Megtanultam, mi a fontos
Azelőtt életem nagy részét kitöltötte az irodai munka, pletyka, intrika, kollégákkal való felszínes jópofizás. Ma már tudom, hogy ezek nem fontos dolgok, így inkább arra koncentrálok, ami az. Többször hívom fel a szüleimet és igyekszem azokkal a barátaimmal több időt tölteni, akik valóban hozzátesznek az életemhez.
9. Önállóbb lettem
A bevétel nélküli időszak és pár barát elvesztése miatt kicsit magara maradtam, ami először megijesztett, ugyanakkor rákényszerített, hogy magam oldjam meg a helyzetet, aminek köszönhetően sokkal önállóbbá váltam és jobban bízom magamban.
10. Azóta jobban értékelem a családom
Végül sikeresen átvészeltem ezt a nehéz időszakot és nem kellett adósságokba vernem magam, de megtanultam, hogy a családomra mindig támaszkodhatok. Nem kértem tőlük kölcsön, de sokat segítettek, például azzal, hogy hoztak ételt hétvégén.