A munkamánia, vagy más néven munkaalkoholizmus a 21. század egyre gyakoribb lelki betegsége, amelyben a munkamániás legfőbb örömét a munkájában leli.
Mi a különbség a szorgalom és a munkamánia között? Honnantól kezdődik a munkamánia? A következő cikk ezekre és hasonló kérdésekre ad választ.
Okok és tünetek
Sokszor a probléma forrása a gyerekkorban gyökerezik, amikor is a gyerek valami miatt nem rendelkezett elég önbizalommal és az önbizalmát a munkával erősíti, tulajdonképpen ezzel akarja mások számára bizonyítani, hogy ő mennyire értékes. A másik ok szintén a gyerekkorra visszavezethető, amelyben fontos szerepet játszott a szülők maximalizmusa, amely miatt soha nem lehetett elég jó a gyerek, ezért egyre többet és többet kellett vállalnia és nyújtania, hogy elismerjék, ha egyáltalán elismerték.
Eleinte csak az otthon is folytatott munka, majd napi 10-12 óra munka, sokszor pihenők nélkül a jellemző tünet. Ha mégis van egy kis pihenőidő, akkor is szinte csak a munkájára gondol a munkamániában szenvedő. Sokszor már csak kényszeresen dolgozik, a munka már nem okoz olyan örömet, mint régen, elkezdődik a teendőkkel való keserves küzdelem. Semmit nem ad át másnak, hiszen csak a saját munkáját érzi megfelelőnek, ezért sokszor túl is vállalja magát és szorong a teljesítménye miatt. A túlórázástól abban különbözik, hogy míg mások képesek élvezni a szabadidejüket és a munkájuk eredményét, addig erre a munkamániás ember képtelen és csak hajhássza a következő feladatot.
A fizikai tüneteket tekintve gyakori a fejfájás, a fáradtság, az allergiák, az emésztési zavarok, a hasfájás, a mellkasi fájdalom és a légszomj. A viselkedésében gyakori jellemzők az indulatosság, a nyugtalanság, az álmatlanság, a hiperaktivitás, a türelmetlenség, a feledékenység, a hangulatváltozás, illetve, hogy képtelen kikapcsolódni és egyre több koncentrációs nehézsége adódik.
A munkamánia fázisai
1. Eleinte a munka kerül a beteg életének a középpontjába, majd egyre inkább elveszti a maga körül lévő embereket és már nem csupán munkaidőben, hanem azon kívül is dolgozik.
2. A következő fázisban már az egész életvitel a munkának van alárendelve, amely során a munkában való akadályozás, vagy a sok munka szóvátétele agressziót, nyugtalanságot és idegességet vált ki a munkamániás személyből.
3. A harmadik fázisra jellemző, hogy az érintett ember egyre többet és többet vállal, így egyre kevésbé tud megfelelni a maga és a mások állította követelményeknek. A negyedik fázisban jelentkezik a testi és lelki kimerültség, amely során romlik a teljesítőképesség és jó esetben a beteg ekkor már orvoshoz fordul.
Egy súlyos következmény: a magány
A munkamániás embert kizárólag a munkája teszi boldoggá, ebben találja az egyetlen önigazolást, így az ezért folytatott napi munka és a sikerhajhászás következtében az ilyen emberek egyre kevesebb időt szánnak a barátaikra és a családjukra. Igazi lelki kapcsolataik szinte teljesen felszámolódnak, hiszen minden motivációjuk középpontjában a munkájuk áll és mindent időt és energiát feláldoznak a munkájukért.
Megoldás
Nagyon fontos, hogy időben felismerjük a betegséget és időben orvoshoz forduljunk. Sajnos Magyarországon nincsenek terápiás célzattal létrejövő anonim munkamániás csoportok, sőt sokszor jutalmazzák a cégek és a munkahelyek a munkamániás viselkedést. Azonban mindenképpen szükséges orvoshoz fordulni, hiszen a testi és a viselkedésbeli tünetek mellett az ember magányossá válik és ez további lelki problémákat is okozhat az ember életében.