Nehéz kérdés. Sok szülő a nála tapasztaltabbakat kérdezgeti vagy utána olvas a témának, hiszen hiába ismeri mindenki jól saját csemetéjét, mégis valamiféle biztos jelre vágyik, ami alapján eldöntheti, hogy már magára hagyhatja, legalább egy kis időre. Nincs ilyen közmegegyezéses jel és törvény sem szabályozza, hány évesen maradhat felügyelet nélkül a gyerek. Amiben nagyjából mindenki bizonyos, hogy egy ötévest még nem lehet ilyesminek kitenni, ellenben egy 16 évest bárki otthon hagyna, de mi van a két életkor közti intervallummal? Mégis, mi alapján dönthetjük el, hogy egy kisiskolás alkalmas a feladatra?
Egyéni érettség kérdése
Természetesen saját megfontolás kérdése, hogy egyedül merjük-e hagyni, hiszen minden gyerek más és más. Egyfelől ennyi idő alatt már tudjuk, mennyire önálló, megbízható a gyerekünk. Fontos az is, hogy maga a gyerek hogyan áll a feladathoz: magabiztosan vagy inkább félve; egyáltalán nem mindegy. Egy biztos: erőltetni nem szabad. Ha jól kezeljük a dolgot, akkor az első egyedül töltött otthoni lét – bár természetes egy kis izgalom – pozitív élmény lesz a gyereknek, hiszen önállósága, függetlensége első lépése ez.
Összességében elmondható, hogy 10 éves kor alatt még nem jó ötlet felügyelet nélkül hagyni, rövid időre sem.
Ekkor még nem elég érett hozzá, hogy váratlan vagy veszélyes helyzetekre jól reagáljon. A gyerek önállóságát több tényező mutatja, érdemes ezeket végiggondolni. Rögtön ott van az iskolai feladatokhoz vagy az otthoni tevékenységhez való hozzáállása. Mennyire veszi őket komolyan, van-e feladattudata, megcsinálja-e, amit kérnek tőle? Az is lényeges, hogyan reagál váratlan helyzetekben, nyugodt marad-e ilyenkor? Érti és betartja-e a szabályokat? Hogyan viszonyul az idegenekhez, érti-e milyen tényezők veszélyeztetik a biztonságát? Megválaszolva ezeket a kérdéseket, máris jobban meg tudjuk ítélni, hogy mennyire boldogulna egyedül.
Egy kis gyakorlás nem árt a távollét előtt
Ha úgy érezzük, elég rátermett és alkalmas, hogy otthon maradjon felnőtt társaság nélkül, akkor is érdemes előtte kicsit rákészülni. Kezdetben rövid időre hagyjuk a lakásban – 30 majd 60 percre – úgy, hogy a közelben tartózkodunk és könnyen elérhetőek vagyunk, például menjünk ki sétáni egyet. Hazatérve beszéljük át vele a tapasztalatokat, akad-e olyasmi, ami zavarta, amin érdemes változtatni, hogyan élte meg a dolgot.
Készüljünk fel a váratlan helyzetekre is! Sokkal magabiztosabbak leszünk távollétünkben, ha a gyereket felkészítjük az esetleges vészhelyzetekre.
Nem árt, ha tudja, hogyan kell mentőt, rendőrséget hívni, mit mondjon ilyenkor, milyen adatokat kell tudnia. Ismerje meg az otthoni riasztó működését, tudja mit tegyen, ha véletlenül bekapcsol. Biztonsággal képes legyen nyitni, zárni az ajtókat, kezelni a telefont, a mikrót, lekapcsoni a lámpákat. Készítsük fel elképzelt szituációkra, például, ha idegen áll meg az ajtó előtt és be akar jönni vagy arra, hogy milyen jelei vannak az áramszünetnek, mit tegyen, ha füstszagot érez. Ezekről az elképzelt helyzetekről már korábban is beszélgethetünk vele, kérdezzük meg, mit tenne ilyen esetekben.
Lényeges előkészületek
Fontos megtenni néhány előzetes lépést még a távollét előtt. Beszéljük meg jó előre, hogy mikor telefonálunk, van-e olyan időpont, amikor a szülő eseteg nem tudja biztosan fogadni a hívást (forgalomban vezet stb.) és hogy ilyenkor nem kell kétségbe esni mert rövidesen visszahívja majd. Legyenek fix időpontok, amikor felhívjuk a gyereket és ezeket tartsuk is be. Készítsünk híváslistát, ahová felkerülnek barátok, ismerősök, családtagok elérhetősége, akiket a gyerek nyugodtan hívhat, ha bármi gondja van és nem éri el a szülőt. (Velük is egyeztetni szükséges természetesen.)
Legyen otthon betárazva egészséges nassolnivaló, innivaló, ha gyógyszert kell bevenni a gyereknek, kiadagolva hagyjuk az asztalon – ne a teljes fiolát, üveget!- hagyjunk elöl ragtapaszt, törlőkendőt és más hasonló fontos eszközt, mindent elérhető közelségben. Legyen kikészítve zseblámpa, áramszünet esetére. A fontos telefonszámokat ne csak a telefonba írjuk be, de egy papírra is gyűjtsük ki, és tegyük a hűtőre. Minden olyan dolgot, amely veszélyes lehet a gyerekre, pakoljunk el gondosan, például alkoholt, cigarettát, gyógyszereket, kocsikulcsot (igen, volt már, aki útra kelt!) öngyújtót.
Beszéjük meg az alapvető szabályokat, amelyek a gyerekre vonatkoznak a szülő távollétében. Az alábbi öt pont segthet:
- Mennyit tévézhet, számítógépezhet, milyen műsorokat nézhet és melyeket nem.
- Hogyan használja a konyhát, mihez ne nyúljon (tűzhely, éles kések), hogyan melegíthet ételt, mit egyen, igyon. (Mit csináljon, ha eltörik, kiborul stb)
- Van- e olyan helyiség a lakásban, ahová inkább ne menjen, eszköz, amit ne használjon.
- 4Idegeneknek nem nyit ajtót, akármi is történik. És legfőképp nem meséli el, hogy egyedül van.
- Ha van testvér, akivel együtt lesz otthon, érdemes előre egyeztetni a feladatokat (kinek mi a dolga, kinek mit szabad) és hangsúlyozni az együttműködés fontosságát.
Gondos előkészítés, gyakorlás és a témával kapcsolatos kellő mennyiségű beszélgetés után nyugodtan belevághatunk az „otthon egyedül” projektbe, ha mind a szülő, mind a gyerek egyetért abban, hogy eljött az idő és működni fog a dolog. Az első alkalom sikere után a gyerek és a szülő is magabiztosabb lesz és rövid idő alatt kialakul majd a megfelelő rutin és vele együtt a biztonságérzet is.