Az egészen csúnya kutyák vagy más háziállatok még akkor is megragadják a szívünket, ha a cuki jelzőt nagy jó indulattal sem használnánk rájuk. De vajon miért nem tudunk ellenállni ezeknek az esztétikai szempontból korántsem vonzó kis lényeknek?
A kulcs az evolúcióban keresendő. Konrad Lorenz osztrák zoológus szerint az ember vonzódása a csecsemőkori vonásokhoz, például a nagy szemekhez, a nagy fejhez és a puha testhez, evolúciós alkalmazkodás. Ez ugyanis segít biztosítani, hogy a felnőttek gondoskodjanak utódaikról, garantálva ezzel a faj fennmaradását. Ezeket a csecsemőkori vonásokat Lorenz 1943-ban „babasémának” nevezte el.
Ösztönöket ébresztenek fel bennünk az ilyen állatok
Az olyan furcsa kinézetű állatok, mint a mopsz vagy a bulldog, mind osztoznak ezekben a csecsemőkori tulajdonságokban, amelyek az emberekben szeretetteljes reakciót váltanak ki, valamint a gondozás és a védelem velünk született ösztönét.
„Ezek az infantilis tulajdonságok pedig növelik az ember „védelmező viselkedését, figyelmét és gondoskodási hajlandóságát” az egyed iránt, és csökkentik a „csecsemővel szembeni agresszió valószínűségét”
– mondja Marta Borgi, a római Istituto Superiore di Sanità kutatója, aki azt vizsgálta, hogy a babaséma hogyan kapcsolódik az ember-állat interakcióhoz.
„Az embereknél, akiknek a kicsinyei „teljes mértékben a gondozóiktól függenek a táplálkozás és a védelem tekintetében, az ilyen válasz egyértelmű értékkel bír, mivel hozzájárul az utódok túlélési esélyeinek növeléséhez” – mondja.
Borgi egy 2014-es tanulmánya megállapította, hogy a „cukiság” fogalma keményen be van drótozva az emberi agyba. Már nagyon fiatal korban kialakul: a hároméves gyerekek már a nagy szemű, gombos orrú és kerek arcú játékokat részesítik előnyben.
“Kimutattuk azt is, hogy a kutyák és macskák babasémájának mértéke a gyermekek „cukiságérzékelését” befolyásoló kiemelkedő tulajdonság” – mondja Borgi.
A csúnya állatok gyakran más okok miatt is szerethetőek. Egyesek, mint például a pacahal vagy a meztelen vakondpatkány, szélsőséges környezetben élnek, amelyhez figyelemre méltó módon alkalmazkodtak. A tudósok szívesen tanulmányozzák ezeket az állatokat, hogy megértsék, biológiájuk új ismeretekkel szolgálhat-e, amelyek az emberi egészségi állapotok, például a rák, a szívbetegségek és a neurodegeneratív betegségek kezeléséhez vezethetnek.
Nem mindig kapnak elég nagy figyelmet a csúnya állatok
De bár sok csúnya élőlény kiválóan alkalmazkodott a vadonban töltött élethez, és hatalmas előnyökkel járhat az ökoszisztémák számára, amelyekben élnek, gyakran még mindig nem kapnak annyi figyelmet, mint a hagyományosan aranyos és bújós állatok.
Ez olyan előítéletet eredményezhet, amelynek következtében a kevésbé “aranyos” állatok kevesebb figyelmet és kevesebb védelmet kaphatnak, ha például a kihalás veszélye fenyegeti őket.
Vannak más, a kultúra által vezérelt tényezők is, amelyek a csúnyán aranyos állatok iránti megszállottságunkat hajtják. „A csúnyán aranyos megjelenés nagyon divatos” – mondja Rowena Packer, a londoni Királyi Állatorvosi Főiskola társállatok viselkedésével és jólétével foglalkozó tanára. Szerinte ezt részben a közösségi média is elősegíti, mivel sok híresség és influencer mutogatja házi kedvenc mopszait és francia bulldogjait az Instagramon.
Ez a tendencia azonban komoly jóléti aggályokat vet fel. Az állatorvosok ma már gyakran arra kérik az embereket, hogy ne válasszanak lapos arcú kutyafajtát házi kevdencnek. Ezek az állatok ugyanis súlyos egészségügyi problémákkal küzdenek. A szelektíven tenyésztett mopszok és francia bulldogok például légzési nehézségekkel, ismétlődő bőrfertőzésekkel és szembetegségekkel küzdenek. A fajták népszerűsége idővel az egyedek szenvedéséhez vezethet.