Vajon miért nem tudunk túllenni minden problémán, miért tűnik úgy, mintha a megoldandó feladatok egyszerűen ragaszkodnának hozzánk? Olyan, mintha az emberi agy a jól ismert jelenségekből többet látna, mint amennyi reálisan van.
Ilyen jelenség az, amikor valaki elválik: úgy tűnik számára, mintha a világ tele lenne válással és szakítással, a jó párkapcsolatokat pedig kevésbé veszi észre.
Vagy gondoljunk csak az önkéntes szomszédfigyelő szolgálatra, akik minden gyanús esetben rendőrt hívnak. Egy új önkéntes a súlyos esetekben, rabláshoz vagy betöréshez hívják a rendőrséget. Miután minden ilyen esetben kijönnek a rendőrök, idővel kevesebb rablás és betörés történik a környéken.
Ilyenkor az lenne a normális, ha az önkéntesek sem hívogatnák a rendőrséget, hiszen nem történik komolyabb bűncselekmény. Mégis, a legtöbb önkéntes ilyenkor az olyan kisebb bűncselekményeket, szabálysértéseket is észreveszi, amelyek azelőtt nem érdekelték, és az is gyanússá válik számára, ami azelőtt nem volt az. Olvass még a témában
Éveken át azt hittem, depressziós vagyok, de tévedtem: az ADHD volt a ludas
Az új évben nem fogysz ki a pénzből, ha meg mered válaszolni ezt az 5+1 kérdést
Mutatjuk, melyik nyári körömtrend passzol legjobban a csillagjegyedhez
Hogyan utasítsuk vissza udvariasan valaki közeledését – és kell-e egyáltalán?
Számos más példát hozhatnánk arra, hogy a problémák nem tűnnek el, mert az emberek másképp gondolkoznak róluk. Hogyan is tűnhetnének el, ha folyton mást tartunk problémának.
Az agyunk szeret hasonlítgatni dolgokat
Egy kísérletben néhány embernek különböző – pszichológusok által kiválasztott, jól megtervezett – arcokat mutattak véletlenszerűen a félelmetestől az ártatlanig. Aztán egyre kevesebb félelmetes arc villant fel, a kísérletben szereplő személyek viszont ekkor a kevésbé félelmetes arcokat is ugyanolyan félelmetesnek találták, mint a korábban látott arcokat, azaz befolyásolta őket az, hogy legutóbb hány félelmetes arcot láttak.
Egy másik kísérletben érzelmi érintettség sem volt: azt kellett megmondaniuk, hogy a képernyőn látott foltok kékek vagy lilák. Amíg sok a kék folt, többnyire kizárólag a kék foltra mondta mindenki, hogy kék, de amint a kék foltokból kevesebb tűnt fel, az enyhén lila foltokat is kéknek mondták a résztvevők. Ez történt akkor is, ha figyelmeztették őket rá, hogy a kék foltokból kevesebb lesz egy idő után, sőt akkor is, ha pénzjutalmat kínáltak nekik a jó válaszért. Ez azt is bizonyítja, hogy ez a fajta viselkedés nem teljesen tudatos, hiszen akkor következetesek maradtak volna, hogy a pénzjutalmat megnyerjék.
vadimvdrobot/depositphotos.com
