A legtöbb félreértés
A tapasztalataim szerint azért bélyegzik meg a legtöbb embert, aki szakemberhez fordul, mert egyszerűen nincs kultúrája annak, hogy a lelkünkkel is foglalkozzunk. Az idősebb generáció tagjai közül sokan ugyanis szégyennek tartották, ha valaki pszichológushoz jár. Ezt a gyengeség jelének, túlreagálásnak hitték – de ők ebben nőttek fel.
A szüleink idejében kezdtek el többen foglalkozni a témával. Nagyjából most tarthatunk ott, hogy tájékozottabbak vagyunk, egyre többet tanulunk róla, elfogadjuk, hogy léteznek ilyen problémák és ezek nem a gyengeség jelei, illetve a mentális problémákkal küzdő személy nem azért viselkedik úgy, ahogy, mert mondjuk lusta vagy félénk.
Ez persze nem az ő hibájuk, hiszen a korábbi generációk még kevésbé voltak jártasak a témában. Sajnos akkoriban rengetegen elnyomták magukban a rossz érzéseket, nem mertek beszélni róluk – hiszen egyenesen sült bolondnak nézték volna őket. Ezért más megoldást választottak, például az alkoholhoz nyúltak, rosszabb esetben pedig öngyilkosságot követtek el. Olvass még a témában
Az érzelmek elnyomása és persze az alkoholizmus is óriási terhet ró a fizikai egészségre – utóbbit nem is kell magyarázni. Még rosszabb volt a helyzet a családon belüli erőszak és bármilyen bántalmazás esetében, hiszen voltak, akik úgy gondolták (vagy a mai napig elhiszik), hogy belefér egy-két pofon az „asszonynak” vagy a gyereknek. Innen pedig elég hosszú út vezet el odáig, hogy a társadalom elfogadóan, megértően forduljon a mentális problémákkal küzdőkhöz. Ez a változás pedig jó eséllyel az egyéni látásmódra is hatással lesz.
