Ezt követően kisebb-nagyobb megszakításokkal, emlékeim szerint mindig volt néhány méhcsalád az udvarban, de nem volt számottevő az állomány. Emlékszem, hogy kisgyermekként ott álltam minden alkalommal apa mellett és füstöltem a méheket. Ő mindig elmagyarázta, hogy mi történik a kaptárakban, mit csinálnak a méhek, miért kell füstölni, stb.
Fontos része a történetnek, mondhatni a sors fintora, hogy kicsiként enyhén allergiás voltam a méhcsípésre, így alig telt el olyan nap, hogy édesanyám ne veszekedett volna édesapámmal arról, hogy ne engedjen a méhek közelébe, nehogy valami bajom essen. Végül a lankadatlan lelkesedésemnek köszönhetően és annak, hogy apa nem hallgatott anyára 😊, a méhészet „rabja” maradtam.
A 2010-es évek közepén, amikor már kisfiúból végre cseperedni kezdtem, az egyik szomszédos telken lévő almafára felült egy méhraj. Riasztották apát, hogy fogja be a rajt – ez így is történt. Később ez az almafa egyre népszerűbb lett a méhek körében, mert raj raj után telepedett meg ott, mi pedig mindet befogtuk. Ezeket még abban az évben családdá erősítettük, következő évben pedig megkezdtük a szaporítást: az első évben 6, majd 12, a harmadik évben pedig 30 méhcsalád büszke tartóivá váltunk. Olvass még a témában
„Csak uralkodni akart rajtam” – Bizonyos férfiak nem szerelemre vágynak, hanem érzelmi kontrollra
„Mire kiszálltunk a liftből, megtudtam, hogy megcsalnak” – Furcsa találkozások, amiknek meg kellett történniük
„Csoda, hogy beférsz az ajtón” – Testszégyenítő mondatok, amik egy életre tönkretesznek
Ezt hozza 2026. október 8. a numerológia szerint: bátorság és megújulás
2016-ban én Budapestre kerültem egyetemre, ahol már pár éve a nővérem is élt, tanult és dolgozott. Ekkor döntöttek a szüleink: követnek minket, hogy közel lehessen a család. Délegyházára esett a választásuk, rövidesen pedig be is költöztek egy kis házba, közel Budapesthez. A következő évben, mire Délegyházán megfelelő területet találtunk a méheknek, ahova átköltöztethettük volna őket otthonról, a méhcsaládok sajnos varroa atkák túlzott elszaporodása miatt elpusztultak. Ekkor édesapám úgy döntött, hogy végleg felhagy a méhészkedéssel, ez a váratlan esemény nagyon megviselte őt.
Azonban én igyekeztem benne tartani a lelket: mondván, hogy most már közel vagyunk egymáshoz, fogunk tudni a méhekkel eleget foglalkozni, rájuk elég időt fordítani. Így történt, hogy 2020 tavaszán egy idős méhésztől vettünk 3 méhcsaládot, mely családokból, más méhanyák vérvonalát beépítve a kolóniába, fejlesztgetjük, gondozzuk azóta is méhészetünket és a méhcsaládszámot.
Hiába „csak” hobbi ennek a már 40 családnak a tartása és gondozása, mégis minden nap szívünket-lelkünket tesszük ebbe a tevékenységbe, mert hiszünk abban, hogy a méheket védeni és támogatni kell a munkájukban, ezzel a társadalmi felelősségvállalást is erősítjük, nem utolsó sorban pedig tiszta, egészséges, adalékmentes mézáruval csalhatunk mosolyt szeretteink és elégedett vásárlóink arcára.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
