A történelem során számtalanszor alakult át a női szépségideál, hol a telt idomok domináltak, hol pedig a feszes, törékeny alkat. Mára már kezdünk visszatérni a nőiesebb, kerek vonalakhoz, de volt olyan is, mikor a csontos, vékony alkat számított követendő példának.
Az ókori Görögország
Ekkor még korántsem volt annyira fontos az egészség és a sport, mint manapság. Szerették a hedonista életmódot, inkább csak az élvezetek hajszolása volt számunkra fontos és lényegesen keveset törődtek a külsőségekkel. Jellemzőek voltak a nőknél a férfias vonások, világos bőr és a nagyon karakteres arcélek.
Kleopátra kora
Kleopátra idejében a női szépséget a feszes test, keskeny váll és hosszú comb testesítette meg. A Kr. előtti évszázadban a szimmetrikus arcban látták a különlegességet és a nők már ekkor elkezdték sminkelni magukat, hangsúlyozva szemeiket. Ekkortájt a haj hosszúsága nem volt annyira mérvadó, sőt, a mai long bob fazon inspirációjául ez a kor szolgált.
A reneszánsz Itália
A plusz-size modellek ekkor élhették volna fénykorukat, mert itt bizony minél teltebb volt egy nő, annál kívánatosabb volt a férfiak számára. A hosszú, göndör haj ekkor igazán nagy trend volt, kislányos, pufók arccal párosítva. Testalkat szempontjából ebben a korban a gebék elbújhattak volna a nőies idomú hölgyek mögött, mert ők voltak az igazi szépségideálok. A férfiak pedig imádták, hogy van mit fogni rajtuk.
Viktoriánus Anglia
Még mindig maradunk a teltebb idomoknál, a viktoriánus Angliában a nők már sokkal inkább figyeltek a külsejükre, főleg az alakjukra. Előkerültek a derék hangsúlyos ruhák és hozzá hatalmas kontyok. A kisasszonyok kora volt ez, mikor a nők már sokkal inkább érdeklődtek a divat iránt és kezdték érezni, hogy mekkora fegyver lehet számukra külsejük.
