Háborúk sajnos mindig is voltak, vannak, és sajnos úgy tűnik, lesznek is a Földön. Azonban a mostani helyzet sokkolta Európát: sokan el sem merték képzelni, hogy ez megtörténhet, még úgy sem, hogy azért voltak előjelei. A világháborúk után, majd a kétezres évek elején véget érő, délszláv háborút követően a béke nyugalmába ringattuk magunkat. Ezt most generációkra elvették tőlünk – akkor is, ha a jelenlegi konfliktusnak esetleg záros időn belül vége lesz.
Varga Szilvia (természetgyógyász- reflexológus, jelenleg pszichológia szakos hallgató) számára mindennapos esetet jelent, amikor egy páciens egyensúlyteremtés céljával fordul hozzá segítségért.
Az Equilibrium Központ vezetőjeként, munkatársaival karöltve arra törekszik, hogy pszichológiai konzultációval, coaching és természetes gyógymódok alkalmazásával növeljék a stresszel való megküzdési képességeinket, valamint segítsenek nekünk megtalálni az összhangot, az egyensúlyt az életünkben. Erre most talán minden korábbinál nagyobb szükségünk van… Olvass még a témában
Szilviát arról kérdeztem, milyen lehetőségeink vannak szorongásaink oldására most, hogy egy szomszédos országban háború zajlik és sokan aggódva, esetleg pánikba esve élik mindennapjaikat.
Úgy érzem, egész nap egy hullámvasúton ülök: egyszer optimistább vagyok, máskor viszont, egy rossz hír láttán, megint reményvesztettnek tűnik a helyzetünk. Ahogy hallom ismerősöktől, ők is hasonlóan élik meg a helyzetet.
A biztonsághoz való ragaszkodásunk alapvető emberi igény. Amikor az általunk stabilnak hitt rendszer meginogni látszik, joggal érezhetjük azt, hogy kihúzták a lábunk alól a szőnyeget. Az életbe vetett ősbizalom a mindennapi működésünkhöz alapvetően fontos, tudnunk kell bízni a biztonságos körülményekben, a folytonosságban, az élet előrehaladásában.
Az addig fixnek gondolt kapaszkodóink látszólagos elmozdulására sokféleképpen reagálhatunk: szorongással, kétségbeeséssel, szomorúsággal, haraggal.
Jó, ha ilyenkor tudatosítjuk magunkban, hogy ezek az érzéseink természetesek, emberiek és az adott helyzetben teljesen helyénvalóak. Nem kell szégyent éreznünk, vagy magunkat másoknál gyengébbnek gondolnunk miattuk. Az érzéseknek teret engedni és megélni őket fontos, tagadással, elfojtással esélyünk sincs a későbbi megnyugvásra és stabilizálódásra.
