Az időskori magányért számos tényező felelhet
Guthmuller szerint a magányért idősebb korban 43%-ban a rossz egészségi állapot felel, ami sajnos oda-vissza hat arra, mennyire érezzük magunkat egyedül. Jellemzőek a rossz anyagi körülmények, a szociális támogatás hiánya is 27%-ban, míg az egyéni személyiségjegyek a magány 10%-áért felelősek.
A tanulmány rámutat arra, hogy a szociális hálózatok kialakítása, a támogatás milyen fontos. Az egészséges, tartalmas felnőttkor megalapozása nem akkor kezdődik, amikor elérjük a nyugdíjas éveket, hanem jóval korábban. A korai beavatkozások és a tudatosság – aminek elsősorban a szülőktől kell erednie –, a későbbiekben kulcsfontosságúak lesznek a mentális állapotot sőt, a fizikai egészséget tekintve is.
„Tanulmányunk megállapította, hogy az egészségi állapot és a szociális támogatottság két olyan fő tényező, ami kölcsönös, oda-vissza ható állapotban van a felnőttkori magányossággal”
– tette hozzá Guthmuller.
Az viszont a kutatók számára is meglepő volt, hogy az egyes személyiségjegyek és a gyermekkori életkörülmények szignifikánsan összefüggenek az élet későbbi szakaszaiban jelentkező magányossággal. Ez pedig különösen aggasztó jövőképet fest elénk. Nem csupán a jelenlegi körülmények miatt, hanem azért is, mert a világjárvány még tovább rontott a gyermekek társadalmi lehetőségein, életén. A tanulmány ismét megerősítette, milyen fontos lenne ezt tudatosítania a szülőknek és lehetőségeikhez mérten biztosítani, hogy a gyerekek közösségbe járhassanak és érintkezhessenek társaikkal, új, mély barátságokat alakíthassanak ki velük. Olvass még a témában
