A magányról tudjuk, hogy pusztító erővel tud bírni az emberekre. Bár vannak, akik introvertáltak, valójában mindig kiderült: az ember egyszerűen társas lény.
Egy nem régen készült, új tanulmány szerint a gyermekkorunk még arra is hatással van, felnőttként mennyire leszünk magányosak. Ez sajnos sokaknak rossz hír, hiszen amikor felnövünk, már sok mindenen tudunk változtatni, van lehetőségünk döntéseket hozni, azonban gyerekkorban ezt kisebb arányban tehetjük meg. Még eleve nincs rálátásunk a dolgokra és sokszor hatásunk sincs rájuk. Sophie Guthmuller, a Bécsi Közgazdasági és Üzleti Egyetem munkatársa mutatta be azt a kutatást, ami a témában készült.
Sokkal nagyobb hatása van a magánynak, mint gondoltuk
A magány az elmúlt években került ismét a központba, köszönhetően a pandémiának és a karanténoknak. Azt már korábban is sikerült megállapítani, hogy a magány nem csak mentális gondokkal állítható párhuzamba, hanem még a rossz egészségi állapottal is. Ráadásul annál jelentősebb a hatása, minél idősebb valaki. Aki magányos, az nagyobb eséllyel van kitéve mentális betegségeknek, a fizikai egészsége könnyebben romlik, de az idő előtti halállal szintén nagyobb arányban számolhat. A mostani tanulmányban Sophie Guthmuller és kollégái azt vizsgálták, milyen összefüggés lehet a magány és a gyermekkor között.
Azok a legmagányosabbak, akik rosszban voltak az anyukájukkal
A tanulmányban 50 fölötti, Európai felnőttek adatait vizsgálták, ideértve az egészségügyi, társadalmai, gazdasági helyzetüket, a családi állapotukat. Kiderült, hogy érdekes összefüggés bújik a háttérben a felnőttkori magány és a gyermekkori kapcsolatok között.
1,24-szer nagyobb volt az esélye a magányra azoknak, akik gyermekként ritkán, vagy sosem találtak barátokra, szemben azokkal, akiknek gyakran voltak barátaik. Ez jelentős különbség a statisztikai elemzések szerint, de az adaton túltesznek azok, akik nem ápoltak megfelelő kapcsolatot az édesanyjukkal. Azok, akik ezt mondhatták el magukról, 1,34-szer nagyobb eséllyel lettek magányos felnőttek. Tovább rontott a helyzeten az anyagi állapot. Itt 1,21-es szorzót tudtok megállapítani a kutatók azok esetében, akik szerényebb körülmények között voltak kénytelenek felnőni, szemben azokkal, akik gazdagnak mondhatták magukat.
A magány ott is nagyobb eséllyel (1,20) fordult elő, akik neurotikus személyiségek voltak, azaz különféle mentális, szorongásos betegségekkel küszködtek. Ritkábban bukkant fel viszont azoknál, akikre jellemző volt a lelkiismeretesség, a kedvesség és a nyitottság.
Az időskori magányért számos tényező felelhet
Guthmuller szerint a magányért idősebb korban 43%-ban a rossz egészségi állapot felel, ami sajnos oda-vissza hat arra, mennyire érezzük magunkat egyedül. Jellemzőek a rossz anyagi körülmények, a szociális támogatás hiánya is 27%-ban, míg az egyéni személyiségjegyek a magány 10%-áért felelősek.
A tanulmány rámutat arra, hogy a szociális hálózatok kialakítása, a támogatás milyen fontos. Az egészséges, tartalmas felnőttkor megalapozása nem akkor kezdődik, amikor elérjük a nyugdíjas éveket, hanem jóval korábban. A korai beavatkozások és a tudatosság – aminek elsősorban a szülőktől kell erednie –, a későbbiekben kulcsfontosságúak lesznek a mentális állapotot sőt, a fizikai egészséget tekintve is.
„Tanulmányunk megállapította, hogy az egészségi állapot és a szociális támogatottság két olyan fő tényező, ami kölcsönös, oda-vissza ható állapotban van a felnőttkori magányossággal”
– tette hozzá Guthmuller.
Az viszont a kutatók számára is meglepő volt, hogy az egyes személyiségjegyek és a gyermekkori életkörülmények szignifikánsan összefüggenek az élet későbbi szakaszaiban jelentkező magányossággal. Ez pedig különösen aggasztó jövőképet fest elénk. Nem csupán a jelenlegi körülmények miatt, hanem azért is, mert a világjárvány még tovább rontott a gyermekek társadalmi lehetőségein, életén. A tanulmány ismét megerősítette, milyen fontos lenne ezt tudatosítania a szülőknek és lehetőségeikhez mérten biztosítani, hogy a gyerekek közösségbe járhassanak és érintkezhessenek társaikkal, új, mély barátságokat alakíthassanak ki velük.