Az oroszlánok nyelve
Talán az egyik legismertebb legenda a Lánchíd kőoroszlánjaihoz, pontosabban nyelvükhöz kapcsolódik. A történet szerint a szobrok készítője, Marschalkó János megfeledkezett az oroszlánok nyelvéről, amit az avatáskor az élelmes pesti polgárok rögtön kiszúrtak, és addig gúnyolódtak rajta, míg Marschalkót hamarosan az öngyilkosságba hajszolták – a Lánchídról vetette le magát, így ő lett a híd első öngyilkosa.
A kétségtelenül színpadias, ám annál szomorúbb legendával kapcsolatban az a jó hírünk, hogy nem csak több sebből vérzik, de egyenesen nem igaz.
Egyrészt Marschalkó János nem lett öngyilkos, másrészt a kőoroszlánoknak van nyelve, de, mivel a valódi oroszlánok nyelve fekvőhelyzetben hátra húzódik, így ő is ilyennek formálta meg azt. Az oroszlánszobrok anatómiailag tehát nagyon is pontosak, az élcelődőknek az önérzetes művész pedig állítólag azt üzente:
„Nem vagyok én hentes, hogy a füstre való nagy nyelveket lógassam ki a barmok szájából.”
Hogy ezt valóban mondta, vagy nem mondta, nem tudjuk, de ez a változat már nekünk is sokkal jobban tetszik.
A kétségtelenül színpadias, ám annál szomorúbb legendával kapcsolatban az a jó hírünk, hogy nem csak több sebből vérzik, de egyenesen nem igaz.
Egyrészt Marschalkó János nem lett öngyilkos, másrészt a kőoroszlánoknak van nyelve, de, mivel a valódi oroszlánok nyelve fekvőhelyzetben hátra húzódik, így ő is ilyennek formálta meg azt. Az oroszlánszobrok anatómiailag tehát nagyon is pontosak, az élcelődőknek az önérzetes művész pedig állítólag azt üzente:
„Nem vagyok én hentes, hogy a füstre való nagy nyelveket lógassam ki a barmok szájából.”
Hogy ezt valóban mondta, vagy nem mondta, nem tudjuk, de ez a változat már nekünk is sokkal jobban tetszik.