Kár érte
A könyvtárban gimisként hallottam, ahogy két lány rólam beszélget: „Bomba a teste, kár a fejéért.” Mit mondjak, nem tett jót az önbizalmamnak.
Melyik lány?
Nem voltam sportos alkat, mint a nővérem, de nem volt bajom a külsőmmel, népszerű gyerek voltam. Egyszer álmosan mentem ki a konyhába, mikor hallottam, hogy apám kérdezi anyámat: „A dagadt lányunk felkelt már?” A mai napig sírni tudnék, ha eszembe jut. Sosem gondoltam, hogy apám kövérnek tart. Mikor már felnőttként meséltem neki ezt, azt mondta, ő sosem mondott ilyet, de én tisztán emlékszem.
Olvass még a témában
Muszáj?
A volt barátom családja hivatalos volt egy esküvőre és én voltam a plusz egy fő-je. Vártam az eseményt, mert szerettem a családját, főleg az anyukáját, aki mindig tündéri volt velem. Az esküvő reggelén éppen mentem ki a konyhába és hallottam, amint ex anyósom kérdezi a pasimtól, hogy „Muszáj őt is hoznod?” Egy világ dőlt össze bennem.
A cikk folytatódik, lapozz!