Nekem sosem volt bejárónőm, mindig kis garzonokban laktam, amiket én tartottam rendben, úgynevezett impulzív takarítóként. Ezt úgy értem, hogy sosem volt – illetve a mai napig nincs – egy meghatározott napom, hogy én most akkor például vasárnap teszek rendet. Ez nem is működött volna, hiszem mindig olyan munkáim voltak, ahol a változatos beosztásnak köszönhetően általában hétvégén is dolgoztam.
A magamfajta impulzív takarító úgy jár el, hogy elkezd rendbe tenni egy kis területet, amiből aztán egy intenzív nagytakarítás lesz a végére. Például kitalálom, hogy elmosogatok, de akkor már az asztalt is letörlöm, majd folytatom a szekrények portörlésével, és akkor már gyorsan ki is porszívózok, kiteregetek, beteszem a szennyest és így tovább, amíg minden ragyog a lakásban.
Anna barátnőm jobban utál takarítani, mint bárki más, akit ismerek, mégis mindig rend és tisztaság honol nála. Az ő stratégiája az, hogy minden nap takarít egy kicsit, de nem többet, mint húsz perc. Ennyit még el tud viselni és mivel folyamatosan csinálja, az otthona mindig rendben van. Olvass még a témában
Napjainkban mindenki időszűkében van. Reggel munkába rohanunk, utána ügyeket intézünk, majd sietve bevásárolunk, este főzünk, hullafáradtan ágynak esünk, majd a következő nap kezdődik a mókuskerék elölről. Hétvégén pedig szintén főzünk, illetve takarítunk, mosunk és vasalunk, sosem érjük utol magunkat, és ez az, amitől úgy érezzük, semmire nincs elég időnk.
