Vannak, akik szerint kényelmes, vannak, akik szerint célszerű, és olyanok is vannak, akik bonyolultabb pszichológiai okok miatt örülnek a maszkviselésnek.
Működhet ez hosszú távon?
Bár a maszkok átmeneti felmentést kínálhatnak a stresszes társadalmi helyzetekből, a szakértők szerint valószínűleg nem jó ötlet hosszú távú megküzdési mechanizmusként támaszkodni rájuk.
„Az introvertált emberek számára nagyon jó érzés, hogy nem kell olyan emberekkel beszélni, akiket nem ismersz olyan jól. Hosszú távon, igazán kielégítő vagy pozitív kapcsolatot formálhat viszont az, aki mégis kilép a konfortzónájából ”– mondja Stamoulis.
Hasonlóképpen, sok tizenéves páciense inkább a Zoom órákat részesíti előnyben, kevésbé stresszesnek találja őket, mint az osztálytársakkal való társasági életet és a tanárokkal való személyes foglalkozást. Hosszú távon, figyelmeztet, arra kell törekedniük, hogy szociális szorongásukkal is képesek legyenek megküzdeni.
Még a felnőttek számára is azt javasolja:
„Mindenképpen fennáll a lehetősége annak, hogy elveszítsük azokat a társadalmi interakciókat, amelyek táplálóak lehetnek. Tudjuk, hogy a társas interakciók – legyen szó egy gyors beszélgetésről vagy kölcsönös mosolyról – felszabadíthatják az endorfinokat és csökkenthetik a kortizol szintjét.”
Egy tanulmány kimutatta, hogy a vonattal és autóbusszal rendszeresen ingázók, akik beszélgetést kezdeményeztek a mellettük lévő utassal, boldogabbnak érezték magukat, mint azok, akik csendben ültek. Ezt az eredményt nem befolyásolta, hogy az illető introvertált-e vagy sem. Ez a fajta interakció most szinte lehetetlen.
Ennek ellenére Stamoulis nem aggódik túlságosan a maszkviselés hosszú távú következményei miatt. „Nem gondolnám, hogy ez éveken át szükségszerűen jó lesz fejlődésünk és érzelmi kapcsolataink szempontjából. Viszont amikor olyan sokan küzdünk a veszteséggel, szorongással és stresszel, a maszk sokak számára egy vigaszvonalat jelenthet.”