Sokunkban megvan a vágy, hogy minél több csodaszép helyet lássunk a világból, belevágni viszont nem mindig olyan egyszerű. Egy utazás gyakran komolyabb előkészületeket és szervezést igényel, de még ha csak egy rövidebb kirándulásra, túrázásra vagy vízparti feltöltődésre is indulunk, jobb alaposan utánajárnunk, pontosan hova, mivel és hogyan érdemes mennünk.
Kerékgyártó Zsófiának ebben már hatalmas tapasztalata van: több, mint 60 országban járt már, közel 250-szer ült repülőgépen, most pedig velünk is megosztja utazási tippjeit.
Honnan ered az utazás iránti szereteted?
Vidéki gyermekként első osztályos koromtól fogva hozzá voltam szokva a mindennapi utazáshoz. Sosem feledem, mikor az első iskolai napon elkísért anyukám busszal a pár faluval arrébb fekvő általános iskolába. Megmutatta mit hol találok, és onnantól kezdve teljesen önállóan közlekedtem busszal nap mint nap. Az iskolai évek alatt voltak külföldi cserediák programok, amiken részt vettem, illetve a sportnak köszönhetően is jártam külföldön pár alkalommal vívó versenyek miatt, de alapvetően azt mondhatom, hogy a szüleimmel nem voltunk egy nagy kirándulós, jövős-menős család.
Talán pont ez adta a kellő motivációt ahhoz, hogy mikor a gimnázium után felkerültem Budapestre egyetemre, akkor amikor csak lehetőségem volt, próbáltam új helyeket felfedezni. Kezdetben busszal, vonattal és repülővel is utaztam Európában, azon belül is olyan desztinációkba, amiket költséghatékonyan be tudtam járni. Ekkortájt volt ugyanis egy nagy árverseny és fapados forradalom Budapesten a Malév csődjét követően, mikor volt, hogy 129 Ft-ért repültem irányonként Európán belül több helyre is, köztük például Milánóba. Emellett kihasználva a korábbi kedvezőbb légitársasági pontgyűjtési rendszereket, nagyon sok helyre teljesen ingyen jutottam el.
Mi volt az úti cél az első emlékezetesebb utazásod során, és hogyan telt?
Nehéz egyet mondani, mert több mint 60 országgal a hátam mögött nagyon sok emlékezetes utazáson vagyok túl. Az első nagyobb utazásom 2013 első felében volt, mégpedig 6 hetet töltöttem az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül is New Yorkban és Miamiban. Utóbbinál két last minute óceánjáró hajós utazáson is részt vettem, ugyanis kedvezőbb volt teljes ellátással hajózni, mint például kifizetni a 8 ágyas női hálóteremben egy főre a fekhelyet reggelivel, így jutottam el Mexikóba és a Bahamákra is a hostelben megismert azóta már jóbarátommal.
Előtte nem is igazán hagytam el az európai kontinenst, így nagyon nagy lelkesedéssel indultam neki az utazásnak már csak amiatt is, mert ez volt az első tengerentúli „error fare” repülőjegy amit foglaltam, így nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen az átszállásoknál.
Az „error fare” lényege, hogy mivel a repülőjegy árazása összetett és több elemből áll, így a légitársaság vagy közvetítő oldal rendszerében egy vagy akár több tétel minimális áron vagy akár 0 Ft-ért szerepel, így amíg nem javítják a hibát, addig lényegesen jobb áron lehet jegyeket venni.
Igaz az adott társaságon múlik utána, hogy törli-e a hibás áron rögzített foglalásokat, vagy pedig méltányosan engedi ezzel a jeggyel repülni a szemfülesebb utasokat.
Az „error fare” vadászataimnak köszönhetően jutottam el több különleges helyre is, például kétszer Dél-Amerikába, Hawaii-ra, illetve Délkelet-Ázsiába. Dél-Amerikán belül először Rio de Janeiroba repültem, ahonnan ellátogattam Argentínába és Paraguayba, voltam az Iguazú-vízesésnél, mely egy életre szóló élmény volt. Másodszor pedig Santiago de Chilébe repültem, mely során az Andokban túráztam 4000 m-es magasságban mind a chilei, mind a bolíviai oldalon. Befizettünk például egy 4 napos Jeep túrára Bolíviában, mely során jártunk a világ legnagyobb és legmagasabban fekvő sósivatagjánál, Salar de Uyuninál. Teljesen nomád körülmények között töltöttük itt ezt a pár napot, hiszen 4000 méteren nincs melegvíz, vagy fűtés a kőházak hálótermeiben, amikben hálózsákban aludtunk.
Chilében például simán bevállaltam egy másik túra során, hogy Jeepet béreljünk, amit én vezettem a semmi közepén több ezer méteres magasságban kietlen utakon egy barátnőmmel, hogy lássuk a világ legmagasabb aktív vulkánját, az Ojos del Saladot testközelből, mely az Andok második legmagasabb hegye is egyben.
Ha visszagondolok ezekre az élményekre, itt azért még abszolút bevállalósabb voltam, manapság már nem biztos, hogy végigjárnám ugyanezt az utat, főleg kisgyerekkel.
Általában milyen szempontok alapján választasz úti célt?
Korábban egyetemistaként kezdtem el utazni, és mivel akkor diákmunkából tartottam el magam, így elsősorban az ár határozta meg mindig, hogy merrefelé utaztam, és ez a pénzügyi tudatosság mind a mai napig megmaradt az utazások szervezése kapcsán. Most már én magam is utazási tanácsadással foglalkozom 2017 óta, mely során nagyon sok ügyfélnek segítettem az utazásuk és akár nászútjuk összeállításában elsősorban Délkelet-Ázsiában. Az utazás szeretetének köszönhetően sok hasonló beállítottságú embert ismertem meg, akik azóta is visszatérő ügyfeleim. Volt, akikkel mélyebb barátságot is sikerült kötnöm, ennek köszönhetően akár együtt utaztunk el távoli országokba.
Rengeteget utaztál már repülővel, milyen élményt jelent ez számodra?
A repülés élménye az egyszerűen leírhatatlan. A kedvenc részem, amikor a kifutópályán elkezdünk gyorsulni, olyankor mindig számolom, hogy hány másodperc alatt emelkedik el a gép a földtől. Ha lenne rá lehetőségem, biztosan pilótaként dolgoznék, de mivel nem tudok repülőgépet vezetni, így ez egyelőre csak álom marad, persze soha ne mondd, hogy soha. Viccet félretéve több mint 240 repülés után is abszolút érzem repülés előtt a kis pillangókat a gyomromban és a jóleső izgalmat, hogy vajon milyen utazás elé nézünk, minden rendben lesz-e.
Legutóbb mikor Madeirára repültünk, akkor napokig különböző videókat néztem a leszállásokról és az átstartolásokról, hogy lelkiekben felkészítsem magam egy rázósabb landolásra.
Alapvetően nem vagyok félős, és már átéltem pár izgalmasabb helyzetet is az utazásaim során a levegőben, de anyaként azért jobban izgulok most már, ami úgy gondolom teljesen természetes.
Szerencsére Madeirára gyönyörű, viszonylag szélcsendes időben érkeztünk, így nagyon sima leszállásban volt részünk a világ állítólag egyik legveszélyesebb repülőterén.
Hogyan változtak meg az utazásaitok, amióta anyuka lettél?
A kislányunk születésével sem szorult háttérbe az utazás, inkább csak átalakítottuk az utazási szokásainkat. Míg korábban simán bevállaltunk akár hosszabb átszállási időket is egy-egy repülőút során a kedvezőbb ár miatt (például Hawaii-ra is úgy jutottunk el, hogy Milánó-New York-Honolulu vonalra szólt a jegyünk, így mind Milánóban, mind New Yorkban el kellett töltenünk fél-fél napot a csatlakozások miatt), addig a kislányunkkal, ha repülésről van szó, egyelőre csak közvetlen járatokban gondolkodunk.
Az első repülős utazásunk Jordániába vezetett vele 11 hónaposan, amit azóta egy kanári-szigeteki és egy madeirai utazás követett. Szerencsére nagyon jól bírja a repülést és könnyen elalszik rajtam, így általában a repülési időnek a felét át szokta aludni. Sőt olyan jó alvó, hogy simán átalussza mind a felszállást, mind a leszállást annak függvényében, mikor alszik el. 😀 Persze nem csak repülővel lehet utazni, a kislányunk érkezésével az autós utazások most már sokkal nagyobb szerepet kapnak az életünkben.
Autóval megvan az a rugalmasság, hogy egyik nap kitaláljuk, hogy elutazunk pár napra és csak egy szállást kell keresni hozzá, valamint sokkal kényelmesebb kisgyerekkel így utazni, hiszen akkor és ott állunk meg, ahol mi szeretnénk.
Nekem ez a formája az utazásnak jobban bevált eddig, már csak a pakolást tekintve is, hiszen itt csak az autó csomagtartója a határ, nem kell különféle poggyászméretezőknek és súlybeli korlátoknak megfelelni, de persze igyekszem tudatosan pakolni és már egyre kevesebb felesleges dolgot viszünk magunkkal. 🙂
Mit ajánlanál azoknak, akik még kezdők, hogyan vágjanak bele új országok felfedezésébe?
Mi a kislányunkkal 2 hónaposan jártunk először a Balatonon, ami tőlünk 2 órás autóútra van. Ez volt az első hosszabb autózásunk vele, amit teljesen jól bírt, mivel végigaludta, így ezt követően már egyre messzebbre utaztunk el vele autóval. Így jutottunk el 3 hónaposan a Magas-Tátrába, 5 és 7 hónaposan Horvátországba, majd pedig 10 hónaposan egy körutazást csináltunk vele Ausztriában, a Dolomitokban és Németországban.
Nekünk ami jól bevált, hogy viszonylag korán elkezdtük szoktatni az új helyzetekhez, lásd autózás és új környezet, valamint mikor már megvolt a napi alvásában is a rendszer, próbáltuk úgy időzíteni az utazást, hogy olyankor legyünk úton, mikor amúgy is alvásidő van.
Amikor pedig kirándultunk, akkor mi alapvetően hordoztuk őt, így ehhez is már születése óta szoktattuk, kezdetben rugalmas kendőben, majd csatos hordozóban vittük magunkkal, melyben szintén jókat aludt rajtunk.
Ha egy dolgot javasolhatnék, akkor a gyerekes utazásoknál ami a legfontosabb, az a rugalmasság, azaz hogy ne stresszeljük magunkat feleslegesen azzal, mi lesz ha elutazunk, vajon jól fogja-e érezni magát a gyermekünk, és nagy valószínűséggel semmi sem fog úgy történni, ahogy azt mi előre pontról pontra megterveztük.
Higgyétek el, ha a szülő boldog és kiegyensúlyozott, akkor a gyermek is az lesz, bárhol is legyen a nagyvilágban, hiszen neki csak ránk van szüksége. 🙂
Kifejezetten Magyarország közelében mely úti célok varázsoltak el téged a leginkább?
Az utóbbi időben abszolút a túrázás szerelmese lettem, így elsősorban olyan úticélokat keresek, ahol van erre lehetőség. A kislányunkkal jártam például először a Magas-Tátrában (először a szlovák, másodjára a lengyel oldalon), mely teljesen levett a lábamról a természeti szépségével. Persze Ausztria és Szlovénia hegyei is mindig jó választások itt a közelben. Annak idején a kislányommal a pocakomban másztam fel például az Olpererhüttéhez és a panoráma hídhoz, ami azóta is a kedvenc túrám Ausztriában.
De ami most nálam az abszolút befutó, ahova akár már holnap indulnék, igaz picit távolabb van autóval, az Észak-Olaszország, azon belül is a Dolomitok. Egyszerűen mikor ott vagyok a hegyek között olyan érzés fog el, mintha mindig is itt éltem volna, és jól ismerném ezeket a túrahelyeket már. Ide is a kislányunk születése után jutottam el először, de biztosan nem utoljára, mert egy élet is kevés lenne szerintem végigjárni ezt a rengeteg túraútvonalat itt.
Idehaza is szoktatok kirándulni?
Itthon is szeretünk természetesen kirándulni a férjemmel. Mivel Budapest közelében lakunk, így közel van hozzánk a Budai-hegység és a Pilis is, amiket szerintem nem nagyon kell bemutatnom itthon senkinek, hogy mennyi csodás túrázási lehetőség van errefelé mind egyénileg, mind családdal. A kislányunk is most már egyre hosszabb távokat tesz meg velünk gyalogolva, legutóbb például Solymárnál a Paprikás-pataknál sétáltam vele hosszabban. Ha kicsit távolabb merészkedünk, akkor a Dunántúlon a Balaton-felvidék a tanúhegyeivel és a Bakony, míg Észak-Magyarországon a Mátra és Bükk, amit legtöbbször fel szoktunk keresni kirándulás miatt.
Ahová szívesen visszatérünk akár más évszakban is, az például Dobogókő, Prédikálószék, Hegymagas, Bakonynána, Kékestető és Galyatető.
Hová utaztok el legközelebb?
Tervek mindig vannak, elsősorban autós utazásban gondolkodom az év hátralévő részében, és valahova a hegyekbe fogunk menni túrázni, ez az, ami biztos, de a helyszín és az időpont még sok mindentől függ.
Van olyan úti cél, ami még számodra is álomszerűnek tűnik, de mindenképp szeretnéd megvalósítani?
Az a bizonyos bakancslista még igen hosszú, de úgy gondolom, hogy ha már nem lenne lehetőségem új helyekre utazni, is nagyon hálás lehetek, hiszen tényleg rengeteg meseszép és álomszerű helyre sikerült eljutnom eddig is. Bízom benne, hogy a kislányunknak is lesz lehetőségem megmutatni az évek során, hogy mennyi csodahely létezik mind Magyarországon, mind a nagyvilágban, valamint sikerül átadnom az utazás szeretetét, aminél talán az a legfontosabb, hogy ő is nyitott legyen az új kultúrák, vallások és emberek megismerésére!
Nyitófotó: @thetravellergirl