Semmiről nem vagyok lekésve
Úgy a húszas éveink közepétől elindul egy eljegyzési, esküvői és harminchoz közel már a baba dömping is. Én, aki ekkor még csak tartós párkapcsolatban sem vagyok, persze nyilván kétségbe esem, hogy illene már valamit produkálni. Nem csak a barátnőim, de a családom is árgus szemmel figyelik minden lépésemet.
Amikor meg végre lesz egy pasim, akkor a családi ünnepek alkalmával több ízben előkerül, hogy akkor mi most mégis mikor fogunk már összeházasodni hogy legalább anyukám már hadd babázzon. Nyilván minden korszaknak megvannak a maga elvárásai, de ha az ember még nem érez magában elég affinitást ezekhez, akkor az a legjobb, ha úgy csinálja, ahogy neki a legjobb.
Például sosem késő világot látni, új dolgot tanulni, új embereket megismerni. Olvass még a témában
Az „érzelmi másnaposság” sokkal gyakoribb, mint gondolnád – így lábalj ki belőle
Terv szerint indult, olasz módra végződött: ezért ér fel valódi önismereti tréninggel egy mediterrán út
„Átlagosnak lenni nem jó érzés, de sajnos azok vagyunk: te is, én is.” Tények pszichológusoktól, amit sosem mondanak ki hangosan
Mások megalázásán szórakozunk – tényleg erre valók a tehetségkutatók?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
