Tudom, mit akarok
És ez most nem az a „tudom, mit akarok”, amit a húszas éveimben mondtam, hanem tényleg tudom mi az, amit még szeretnék elérni és mi az, ami teljesen fölösleges időpocsékolás.
Például nem fogok kitűzni magam elé elérhetetlen célokat, nem fogok feleslegesen megtanulni japánul és nem fogok elutazni a világ másik pontjára, ha nem akarok igazán.
Az élet nem egy verseny, ahol pontokat kell szereznünk az előrejutáshoz. Az életünket úgy kell élnünk, hogy az a saját egyéniségünkhöz igazodjon! Olvass még a témában
Hivatalosan is felnőttem
Bár már egy ideje nem a szüleimmel élek és önellátó vagyok, azért mégis akadtak olyan pillanatok, amikor azt éreztem, hogy még szükségem van a családi ház biztonságára és anyu finom főztjére.
Amikor azonban az ember betölti a harmincat, valami megváltozik és akarva akaratlanul átkapcsol valami az agyban.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mostantól már nem fogok anyukám főztjére gondolni, de azért inkább megtanulom én is úgy készíteni azt a fránya levest, hogy ha majd egyszer lesznek gyerekeim, akkor majd ők is hasonlóan érezzenek, mint én annak idején.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
