Ha azt mondjuk neki, hogy szép, azt a gondolatot fogja magáévá tenni, ha elmarasztaljuk a külseje miatt, akkor aszerint fog a saját testéhez viszonyulni.
Tanítsuk meg neki a változás művészetét! Ritka az a nő, aki ugyanolyan szeretne maradni. Általában a divat és saját hangulatunk szerint szeretünk változni, tehát magunkon változtatni. Fontos, hogy a pici lány tudja, hogy képes változni és változtatni külsején is, ha szükséges. Ez egyfajta belső erőt igényel, valamint az önbizalmat, mellyel fel meri majd építheti új egyéniségét.
Főként serdülőkorban térül meg a korai évek rengeteg türelme, akkor, amikor egy lány legtörékenyebb időszakát éli. Túl nagy változás számára a biológia törvényei szerinti kötelező érés ahhoz, hogy ezt anyaként megfejeljük a választásaira irányuló kritikákkal. Olvass még a témában
Ha ezt az időszakot kibírjuk, és nem sérül az anya-lánya viszony, örök életre mi maradunk számára a legjobb barátnő is.
Mindig nehezebb megérteni a saját nemünket, holott elvileg azt ismerjük a legjobban. Mégis, ha belegondolunk, a nők többsége számára az anyjához való viszonya minimum ambivalens, de biztos, hogy bonyolultabb, mint az apához való kötődés. Nem egyszerű, hiszen anyaként elsősorban érzelmileg viszonyulunk gyermekeinkhez, sokszor túlzottan is óvjuk őket a kudarcoktól és hibás döntésektől, esetleg saját nehézségeink miatt negatív attitűdöket közvetítünk. Lányaink ráadásul az anyai mintát is tőlünk tanulják, ezért sem mindegy mit mutatunk.
