Hálás lehetek a sorsnak, hogy megannyi inspiráló embert sodort már az életembe. Idealizálni egy személyt, avagy bálványozni valakit, nem szokásom, így számomra mindig is összetett feladat volt megfogalmazni, hogy vannak-e példaképeim. Sokkal inkább tartom ezeket az embereket ugyanis motivációnak, sem mint követendő példának, mivel hiszem, hogy mindenkinek a saját útját kell járnia, nem pedig a mások által kitaposott ösvényt.
Ennek ellenére már találkoztam olyanokkal is, akik egy bálványuk nyomdokait követték, de valahogyan mégis a saját végcéljuknál kötöttek ki, ezzel is bizonyítva, hogy mindenkinek más sors van megírva. Számomra azok a személyek nyújtanak igazi inspirációt, akik a szabadság emócióját ébresztik fel bennem. De vajon mit jelent manapság szabadnak lenni? Ahhoz, hogy ezt érdemben meg tudja válaszolni, ki kellett kérnem mások véleményét, közöttük az egyik számomra ösztönző emberéét is.
A bölcsesség egyenlő a szabadsággal?
Emlékszem, kiskoromban a házunktól nem messze volt egy papír-írószer bolt, amit egy idős hölgy vezetett. Mindig szerettem hozzá bejárni, legfőképpen azért, mert az óvodával szemben helyezkedett el, és mikor rossz napom volt, Édesanyám bevitt, hogy valami aprósággal jobb kedvre derítsen. Ahogy cseperedtem, egyre többszőr jártam már be egyedül. Igazán azonban csak a tinédzser éveim alatt kezdtem el értékelni az ott töltött időt, hiszen ekkor már nem csak egy játékokkal, füzetekkel és édességgel teli álomvilág volt számomra, hanem egy hely, ahol ismertek. Az idős hölgy tisztában volt a családi hátteremmel, a nehézségekkel, amikkel küzdöttek a szüleim, és minden negatívitásnak köszönhetően az erényeinkkel is, főként, ami engem illetett, hiszen én kerültem hozzá igazán közel.
Számomra ő volt az első motiváló személy a szüleimet követően. Úgy tekintettem rá, mint egy jótündér keresztanyára, aki sosem tanácsot ad, csak felhívja a figyelmed arra, hogy birtokában van a képességnek, hogy helyes döntést hozz. Egy meghatározó kijelentését sose feledem: „Te egy bölcs ember vagy! Tudod miért? Mert a buta ember sosem tanul a hibáiból, az okos ember tanul a sajátjaiból, de a bölcs másokéból is! Tartsd meg ezt a jó szokásod, és a jövőben se akard mások útját járni.” De vajon elegendő bölcsnek lenni ahhoz, hogy szabad is lehess?
A tudás hatalma
A kíváncsiságom határtalan, legyen szó bármilyen témáról. Ugyan úgy bele tudom ásni magam az autószerelés világába, a programozásba, ahogyan a divat történelmébe, vagy éppen a lélek rejtelmeiben. Nem véletlen, hogy számtalan kultúra ragadt már magával, és áll hozzám közel a mai napig. Már kiskoromban is imádtam az idősebbek meséit hallgatni, és szinte azonnal meg is elevenedtek előttem a történetek, hála az élénk fantáziámnak. Ennek a tudásvágynak köszönhetően pedig megannyi emberrel ismerkedhettem meg, bár őszinte leszek, gyermekként sokkal nyitottabban álltam mindenkihez, mint a mai, félelemmel ittas világban. Pontosan ezért, nagyra értékelem azokat a személyeket, akik mernek nyitni más kultúrák felé, és a kíváncsiságuknak nem szabhat határt egyetlen földrajzi vagy társadalmi korlát sem.
Egy fiatalkori barátom mindig is ösztönzőleg hatott rám, ugyanis eltökélt célja volt, hogy megismerkedhessen a világ különböző népeivel, helyeivel, és kultúráival. Sokat tanult álmai megvalósításához, és a gyümölcs hamarosan be is érett, hiszen eredményeinek, és Édesanyja támogatásának köszönhetően csakhamar Japánban találhatta magát, eleinte rövidebb, majd hosszabb időszakra. Azóta pedig önerőből járja be a földkerekséget, munka és tanulmányok mellett! Tehát a képzettség, és a tudás fontos szerepet töltenek be a céljaink elérésében, azonban ezek sem mindig elegendőek önmagukban!
Szenvedély nélkül nincs rekreáció
Mióta az eszemet tudom, odavoltam az utazással kapcsolatos könyvekért és filmekért. Csakhogy nem a szószoros értelembe vett nyaralós vagy kirándulós témákról beszélek, hanem minden olyan történetről, melyben a főszereplő egy pontból kiindulva, egy másikba érkezik meg. Ez jelenthette az egyén fejlődését, átalakulását vagy győzelmét egy démonjával szemben. Természetesen ezekhez a tematikákhoz gyakorta társítanak valós, térbeli utazást is, hogy még jobban érzékeltethessék a változást. Azonban, amiért engem igazán magával ragadtak a történetek, az a szenvedély jelenléte volt. Hiszen ahhoz, hogy előrehaladhassunk a jelenlegi állapotunkhoz képest, mindig szükség van passzióra, ami kiváltja belőlünk az impulzust. Valamit megtenni csupán azért, mert muszáj, a világ legtragikusabb jelensége.
A szabad emberek definíciója
Azon merengve, hogy számomra kik jelentik a valódi inspirációt, megfogalmazódott bennem a szabadság attribútuma, azáltal, hogy ráleltem azon tulajdonságokra, melyek összesége – vagy legalábbis többsége – mindjükben megtalálható. Ebben a felvetésemben pedig igazolásra is leltem egy számomra ugyancsak inspiráló ember, Szűcs Péter, utazó-blogger válaszában, hogy szerinte mit jelent szabadnak lenni:
„Amikor az ember kompromisszumok nélkül, szabadon azt csinálhatja, amit szeret, és azzal tölthet minőségi időt, akit szeret, vagy minden érdek nélkül jól érzik magukat egymással.”
Kicsit megreformálva a saját meglátásaimmal, a szabad emberek a következő képességek és tulajdonságok birtokában vannak:
A szabadságunkra akkor lelhetünk rá, ha megtaláljuk azt a tevékenységet – legyen szó az élet bármely területéről –, amit szenvedélyből, korlátok nélkül űzhetünk. Ahhoz, hogy ráleljük a saját utunkra, és elindulhassunk az önmegvalósítás felé, szükségünk van tudásra. Tudásra, melyet mi magunk szerzünk akár a saját tapasztalataink, akár az őseinktől ránk hagyott históriák által. Mindezek mellett pedig elengedhetetlen a bölcsesség, mely mindenkiben ott rügyezik, csupán rajtunk múlik, hogy gondos ápolással kivirágoztatjuk-e. Ezt hogyan lehetséges elérni? Türelemmel, figyelmességgel és nyitottsággal, amivel Péter is egyetért:
„Szerintem, ha az ember odafigyel magára, meghallja, és megfigyeli az őt körülvevő világot, akkor nem tud másfelé menni, mint a saját útja, mert az élet folyamatosan arra tereli, ahová szükséges. Ehhez persze tudni kell, hogy az ember mit szeretne kezdeni magával, az idejével és azzal, ami neki adatott. Nem tudom, hogy a helyes irányba tartok-e, azt tudom, hogy jól érzem magam a bőrömben és jól alakulnak a dolgok körülöttem. Ez egy elég jó jel azt gondolom.”
Minden személy, aki számomra motivációt nyújt, megegyezik abban, hogy sosem a korlátként éli meg a nehézségeket, hanem lehetőségként, hogy azokat legyűrve, tovább fejlődhessen. Egyikőjükből sem hiányzik a tisztelet és az alázat, azonban nem engedik, hogy mások által meghatározott keretek között éljék a mindennapjaikat.
A tulajdonságokon és emóciókon kívül azonban szinte semmiben sem egyeznek, és ezt csodálom bennük a leginkább. Az egyikük az utazásban éli meg a szabadságát, abban, hogy nem kötik földrajzi határok vagy kulturális különbségek. Míg mások a kreativitásban, az alkotásban lelnek rá a függetlenségükre, és megint mások az adakozásban, abban, hogy átadhatják tudásukat, értékeiket a fiatalabb generációk számára.
Történelmünk nagyjai, akik innovációkkal tették még gazdagabbá a világunkat, mind a szabadságukat élték meg, azáltal, hogy azt tették, ami számukra örömöt okozott, és nem azt, amit az akkori társadalom, vagy a családjuk elvárt volna tőlük. Számomra ezt jelenti a szabadság és az önmegvalósítás a mai világban is, bölcsen hallgatni a bennünk rejlő függetlenségre, és tudatosan, szenvedélyesen gondozni azt!