A székrekedési hajlam utalás egyfajta egészségtelen ragaszkodásra. Vannak olyan történések, érzések, emlékek, amiken nem akarja túltenni magát az illető. Ezért ahelyett, hogy feldolgozná és tanulna belőle, aztán elengedné, viszi tovább, cipeli magában a terhet, míg végül a megkeményedett bélsár fizikailag is elzárja a kivezető utat. Hagyja felgyülemleni maga körül a gyakran már hasznavehetetlen tárgyakat, mint ahogy gyűjtögeti a sérelmeket. Néha előszedegetheti, csámcsog rajtuk, felhánytorgatja a történteket, de mivel nem jut el a helyes következtetésre, így azok visszatérnek a megszokott helyükre. Nem engedi meg magának az elengedést és a megbocsátást, pedig akkor „könnyíthetne magán”. Olyan erősen sugalmazza a megtartás gondolatát, hogy a test kénytelen eleget tenni az utasításnak, és több vizet (az érzelmek analógiája) tart vissza.
Jellemző az olyan emberre is, aki nem képes elengedni magát, egy kicsit lazábban venni az életet, szorong az anyagiak miatt, sőt talán egy idő után már szinte minden miatt, és állandóan kézben akarja tartani a dolgokat. Azoknál is jelentkezhet székrekedés, akik folyton aggódnak a kiadások, vagy valamilyen veszteségek miatt. A pénz egy olyan energia, ami jön, átfolyik rajtunk, majd továbbáll, emiatt felesleges aggodalmaskodni, meg kell tanulni beengedni az életünkbe, elfogadni, helyesen bánni vele, és kihozni belőle a legjobbat. A tested normál esetben követi a rendet: felveszi, feldolgozza, átvezeti magán, majd elengedi az anyagot. Ezt kell tennie az elmének is a gondolatokkal és az érzelmekkel: megfigyelni, megérteni és elengedni.