Márta (29), gyógyszerész
Bátraké a szerencse! Én évekig éltem egy olyan kapcsolatban, amiről anno szentül hittem, hogy jó. Már gyereket terveztünk, azt hittem, megállapodtam, és simán eltűrtem, hogy a pasim számára az érintés, babusgatás egy idegen dolog, holott nekem óriási szükségem van rá. Rideg volt, és egyáltalán nem mutatta ki, hogy szeret.
Aztán egyszer csak felébredtem, és rádöbbentem, hogy nekem nem ennyi jár! Én sokkal többet érdemlek, és meg is fogom találni. Így szakítottam vele, 3 hónappal később pedig megismertem a mostani pasimat, aki a lelki társam és másik felem. Ha akkor nem lépek, most egy olyan férfi mellett élnék, aki nem tud igazán szeretni.






