Zsóka (28), ügyfélkapcsolati menedzser
Én minden egyes szakításnál azt mondogattam magamnak, hogy az összes ember átéli ezt, és túlteszi magát rajta – akkor miért épp én lennék az, aki beleroppan?
Ez egy helyzet, amin túl kell esni, és ez általában észrevétlenül történik meg. Az egyik pillanatban még azt hiszed, belehalsz, a másikban pedig rádöbbensz, hogy „jé, már nem is rossz”, és az olyankor irtó jó érzés.
Addig pedig fogom a borospoharam, a fagyis kanalam, esténként így kezelem a feszültséget, vagy esetleg napestig az edzőteremben vagyok!
Olvass még a témában
