Heroikus küzdelem, felnövéstörténet, katartikus győzelem vagy épp vereség és emlékezetes tanulság. A legnagyobb sportsikerekben minden megvan, ami egy jó filmhez kell és még több is, hiszen sokszor mi magunk is tanulhatunk belőlük. Íme, néhány remek történet sportról, sportolókról, amelyeket ráadásul valóban az élet írt.
Pénzcsináló
Ha csak egyetlen filmet keresünk, ami bizonyítja, hogy Brad Pitt mennyire nagyszerű színész, akkor mindenképp a 2011-es Pénzcsináló című filmet ajánlanám, amely Michael Lewis igaz történeten alapuló 2003-as regényéből készült. A történet középpontjában az Oakland Athletics baseball csapata áll és csapatfőnökük Billy Bean. Bean korábban maga is ígéretes sportoló volt, azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Miután a sporttól visszavonult csapatfőnökként próbál lavírozni kisebb költségvetésű csapatával az igazi nagyágyúk között.
Asszisztense, Peter Brand (Jonah Hill) segítségével egy olyan módszert dolgoznak ki, amely statisztikai alapokon nyugszik. Sokszor meglepő döntések után vezetheti sikerre a korábban esélytelennek tűnő csapatot, esélytelennek tűnő játékosokkal. A film nemcsak arra világít rá, hogy milyen hatalmas gépezet van az amerikai baseballcsapatok mögött, hogy mekkora üzlet is valójában a sport, hanem arra is, hogy hiába van meg egy játékosnak minden adottsága, az még egyáltalán nem biztos, hogy elegendő a sikerhez. Néha szükség van egy teljesen új látásmódra.
A szív bajnokai
A magyar címadás sajnos sokakat elriaszthat ettől a remek filmtől, ami így egy romantikus drámának tűnik. Pedig egy igazán tanulságos sportfilmről van szó, amelyért Sandra Bullock az Oscar-díjat is bezsebelte. Az eredeti cím, a Blind side (olyan terület, amit nem látunk) sokkal beszédesebb.
Ahogy a film első jelenetében is elhangzik, az amerikai futball egyik kulcsszereplője a védő, aki megvédi a játékost attól, amit nem lát, ezért is fontos, hogy ez a játékos nagy legyen, gyors és erős, hosszú karokkal és kiemelkedő óvó, védő ösztönökkel. Ez mind megvan Michael Oherben, az afroamerikai középiskolás fiúban, aki nehéz családi körülmények közül, szinte véletlenül keveredik egy új iskolába, ahonnan gyakran hazamennie sincs hova.
Az egyik diák anyja, az iskolai közösség egyik szószólója, Leigh-Anne Tuohy végül felkarolja és befogadja a fiút. Hamar kiderül róla, hogy kiváló futballjátékos. Az igaz történeten alapuló filmben azzal szembesülünk, hogy milyen erősen élnek még ma is az előítéletek az emberekben, hogy mennyire komolyan veszik az USA-ban a fiatal sportolók leigazolását. És persze azt is megtanuljuk, hogy néha csak egy hajszálon múlik, hogy valaki elkallódik, vagy sikeres sportoló lesz.
Eddie, a sas
Az 1988-as Calgary téli olimpia igazán emlékezetes esemény volt. Ezen a rendezvényen mutatkozott be a jamaikai bobcsapat mellett Eddie Edwards is, akit csak úgy neveztek, a sas – persze kizárólag gúnyosan. Eddie gyerekkora óta síelt, sőt egész jól is teljesített benne Nagy-Britanniában. Mivel nem jutott ki az olimpiára síelőként, így úgy döntött, hogy síugróként próbál szerencsét. Igen ám, de a síugrás elég speciális sportág, így az alacsony, rövidlátó és kifejezetten ügyetlen Eddie bármely versenyen indult, az utolsók között végzett. Mivel azonban ő volt az egyetlen brit induló ebben a sportágban, gond nélkül kijutott az olimpiára – ezzel pedig az ő álma teljesült is.
A versenyen végül 80-90 méterrel ugrott kisebbet a győztesnél, és még a közvetlen előtte végzőnél is 40 méterrel rövidebbet ugrott. Őt azonban ez cseppet sem zökkentette ki és az olimpia egyik sztárja lett. Igaz, bejutása sokakat bosszantott, olyannyira, hogy utólag a szabályokat is megváltoztatták miatta. A tanulság? A küzdelemre való képesség, a tenni akarás nem mindig párosul valódi tehetséggel, de néha maga az út az igazi siker, az eredmény már nem számít.
Én, Tonya
Bár a 2017-es film műfaja hivatalosan vígjáték, kőkemény dráma húzódik a háttérben, hiszen Tonya Harding, amerikai műkorcsolyázó életéről szól. Tonya neve sokak számára csak azért lehet ismert, mert karrierjét derékba törte, amikor az ő neve is felmerült nagy ellenfele, Nancy Karrigen megtámadása után. A történeten túl azonban nagyon is komoly képet kapunk arról, hogy mekkora nyomás nehezedhet egy gyerekre, aki a sportba hajszolnak.
A kislány már négyéves korától korcsolyázni kezdett, anyja minden energiáját erre összpontosította, edzőt fogadott mellé, hogy teljesítsen. Tonya sikert sikerre halmozott, ám családi körülményei, szedett-vedett jelmezei egyre hátráltatták az előrejutásban. Végül erőszakos anyjától egy erőszakos férj kezei közé menekült. Margot Robbie és Allison Janney is remek alakítást nyújtanak, mi pedig talán néha nevetünk is a film egy-egy abszurd jelenetén. Legtöbbször viszont inkább elborzadunk, hogy a családon belüli erőszak hogyan tehet tönkre egy ígéretes karriert.